Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Urr Ida: Két vers
nünk. Röviddel azután, ahogy elhagyta szerény üzletemet, holtan találták, kísérőjét pedig, aki talán hozzájárulhatna az ügy megvilágosításához, azóta sem lelik. — Valaki kíséretében volt itt? — kérdezte O’Connor. — Nem itt nálam, de láttam, igaz csak nagyon homályosan, ahogy valaki csatlakozott hozzá, miután innen távozott. Késő este volt már, s csak nagyon homályosan láttam az ablakból. Több, mint valószínű, hogy a hegyekből való, mert rosszul táplált- nak látszott, mint általában az ottaniak legtöbbje. Hosszú út az nekik egészen ide a városba. Igaz, hogy gyakran ők kínálják eladásra a legértékesebb árut. — Yu Peng — kérdezte figyelmesen O’Connor —, azt a maga ügynökét meggyilkolták? Yu Peng szomorúan bólintott. — Nem minden embernek az a sorsa, hogy békességben, hozzátartozói mosolyával s elődeinek képére szegezett tekintettel távozzék a másvilágra. — Yu Peng — mondta Gordon O’Connor türelmetlenül. — Hogyan gyilkolták meg? Nem volt véletlenül... — nem fejezte be a mondatot, mert odalenn egészen vékonyan, alig hallhatóan megcsendült a csengettyűsor, amely mindig jelzi, ha valaki belép, aztán egy szorongó, tompa és kétségbeesett, hörgésbe fulladó kiáltás hallatszott. Gordon O’Connor felugrott, s az alsó helyiségbe vezető falépcsőhöz rohant, de még mielőtt leért volna, úgy rémlett neki, mintha növények különös illatát érezte volna meg. Cselényi László fordításai a seregély dala Urr Ida Seregély dala ébreszt, éjszaka van, dobpergést hallok, fülemet védi hajam. Seregély dobol a fákon, kattog a csőre, zizeg a szárnya, hangból gyűlik a zátony. Talán nem madár, kalózok hangja. Kopog az ajtón, ráül a falra, hallgatom, hallom, felülök, félek, lehet, hogy őskori óriás féreg fúrja a házat, rángatja, tolja különös hangulat különös torna. Vonat szalad így, mikor nincs fékje, ilyen kattogást, hogy bír egy gége, nádházam falai reccsennek, lépnek, mi lesz, ha egy madár a résen betéved? Kopogás, kopogás, már fel se nézek, szárnyukat dobálják, holdat keresgélnek, árnyék madarakból hulló rebbenések. eszkimó feleség Az eszkimó sátrában nem maradhatott a halott így a vállára vette mintha temetkezne mivel egyre sötétebb lett a sátor mélye és fehér könny folyt le az eszkimó mellényére mit tehetett? Futott az asszonnyal a hómezőkön át keresve egy folyómedret egy pocsolyát a szél fújt és szétborzolta őt magát megdermedtek mind a ketten végül is elváltak visszafelé menet úgy hallotta hogy kiabálnak
