Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Ungvárnémeti Tóth László — Weöres Sándor: Nárcisz vagy a gyilkos önszeretet

Jegyzet. Az 1000 soros dráma itt 600 sorra csökkent. A teljes dráma megjelent egy verskötet részeként: „üngvár-Németi Tóth László versei, Pesten, Trattner János Tamás betűivel, 1816.“

A szerző élt 1788—1820.

A tenger özönvizébe bukni,

Bár néha egész napon sem érzzük Arany melegét s királyi fénye Csillámragyogását?

Kit föröszt az esső,

Kit sért meg a Zeusz nyila Villámtüze és ropogása,

Hogy a borulatot Előre ne látná?

Csupán csak a maguk élete Hosszabb s rövidebb határa nincsen Tudtokra adatva Bölcseinknek.

Nincs sem tünemény, sem álom ollyan,

Mely azt kijelentné,

Nincs Pap, aki tudná!

Célunk titok, határtalan;

Pályánk rövid és szövevényes:

Ha futsz, hamar kidőlsz;

Ha állsz, megelőznek.

Tiréziász (gyászbeszéde)

Persephoné, halálnak istenasszonya,

Ki minden istenasszonyokkal sem cserélsz,

Kit boldogabbnak tart magánál Küprisz is! Méltán! mivelhogy őt megunják, megvetik, Midőn tehozzád nagy sereggel omlanak. Meglátogatnak téged a legkellemesb, Legszebb, legékesb ifjak is; Küpriszt pedig Legkedvesebb szeretői és meggyűlölik.

Kérünk azért, nagy Persephoné, tégedet, Kérünk, tekintsed szép szemekkel Nárciszunk, Hogy meg ne rettenjen, sőt cselekedd vele, Hadd örüljön inkább, mert jutalmát élheti, Midőn az illatozó fa hűvös lombjain,

A mirtusz- és a pálma-gallyon repkedik!

Vége