Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Ungvárnémeti Tóth László — Weöres Sándor: Nárcisz vagy a gyilkos önszeretet

Örülök édes gyermekeim, teljes remény - Táplálja szivem, hogy valaha még boldogok Lejendetek, mert úgy tanultam, hogy csupán A tiszteletnek talpkövén épül igaz Hű szeretet. Adják nektek is nagy istenink!

(Mind el.)

Ehó (Jön).

Mi zűrzavarba lehetne mostan énnekem Hoznom Küthérét! Felkavarnám ellene A földet, az eget, és az álló Styx tava Bűzhödt iszapját — lenne védem, pártosom.

De nem! nem akarom én Küpriszt megrontani,

Nem — csak kegyeltjét, csak szerelmes Nárciszát Fogom elveszejtni: mert fogadom és esküszöm A Styxre, hogy az ő szíve vagy az enyém lejend,

Vagy senkié sem. — Hát Iréné? Majd bizony Iréné! — De mivel rontom el szerelmöket,

Mikor a menyekző napja is jelen vagyon?

(Nimfák jönnek.)

I. Nimfa. Imhol reátért a kis Ehó a minap

Adtam tanácsra, csakugyan én nyertem tehát,

Mert szép vadászát, a kevélyt, vagy megveté,

Vagy el is feledte. Ilyen a csendes leány!

Hallgat — bizonyosan mással űz szerelmeket.

II. Nimfa. Nem tart sokáig. De nini, kicsoda siet felénk?

Ásót s kapát hoz. Várjuk el, szóljunk vele.

(Sírásó jön.)

I. Nimfa. Mit akarsz öreg? sírt ásni?

Sírásó. Azt akarok.

I. Nimfa. Kinek?

Sirásó. Egy szép legénynek itt Larisszán, a Kephisz Kedves fiának.

I. Nimfa. Nem tudod az ifjú nevét?

Sírásó. Nárcisz.

I. Nimfa. Sokáig volt beteg?

Sírásó. Kevés korig.

I. Nimfa. Hogy holt meg?

Sírásó. Azt hirlelik, s el is hiszem,

Hogy a Nimfáknak átkok ölte meg szegényt.

I. Nimfa (zavarba jő).

Isten veled öreg!

Sírásó. Vesszetek, haliám s tudom,

Kik vagytok; a ti átkotok ölé meg szegényt.

(El.)

Ehó. Nárciszt tömik-é el? — még ma? — Jajjaj! Küpria!

Gonosz istenasszony, vad kegyetlen Küpria,

Mért hallgatád meg oktalan kérésemet?

Te tevéd gonosszá s nemtelenné lelkemet,

Hogy kába szavaim oly hamar meghallgatád!

Utat, leányok! Hazamegyek, bezárkózom,

És alvilág lesz puszta kunyhómon belül.

(Menni akar, de megtorpan: közeleg a temetési menet a koporsóval. Tiréziász, Kephisz, Liriopé, Néreiisz, Iréné, Mürszon és mások.)

II. Nimfa. Csitt! jönnek a testtel — talán nem is megyünk

Már vissza?

I. Nimfa. Álljunk meg tehát a sír előtt.

Gyász-kórus.

Ki látta a Delelő Napot