Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Ungvárnémeti Tóth László — Weöres Sándor: Nárcisz vagy a gyilkos önszeretet

Weöres Sándor

eti Sfy-á'zdi

NÁRCISZ

vagy

A GYILKOS ÖNSZERETET

Részt-vevők:

Nárcisz, szépséges ifjú.

Kephisz, atyja.

Liriopé, anyja.

Mürszon, barátja.

Néreüsz, rokona.

Iréné, Néreüsz unokája.

Tiréziász, Nárcisz őr-lelke.

Ehó, nimfa.

Klórisz, Ehó húga.

I. nimfa.

II. nimfa.

Sírásó.

Halott-kísérők.

Nimfák.

A történet esett egy thesszáliai berekben.

Nárcisz (egyedül, eltévedten).

Ah istenek! mi rémítő zordon liget

Ä11 Itt körültem, s micsoda borzasztó fagyos

Szellő suhog felettem a zöld lombokon.

Reszket velőm, térdem, kezem, s minden tagom.

Azt gondolám, hogy nincsen oly rejtekzugoly,

Mely elkerülte volna észrevettemet,

És mégis imhol most hová nem tévedék,

Hol semmi jelt nem láthatok, nem lelhetek,

Amely eszemre tudna hozni, hol vagyok.

Huh! borzadok, s irtózom árnyékod, liget!

Bűbájos e hely, rossz varázsló lelkeké;

Vagy szent, s nagy isten lakja szent környékeit. Isten, vagy istenasszony, aki itt lakói!

Mutasd meg utam, vagy fedezd fel, hol vagyok.

Ebó (jön). Nárcisz vagy, talán? ha nem csalatkozom. Nárcisz. Annál serényebb tiszteletre vagy érdemes,

Hogy engem ismeretlent néven szólítasz.