Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Gál Sándor: Két vers
Gál Sándor a teljes idő ünnepe volt és a lesz közti folyj át rajtam határozd meg magad válj tapinthatóvá szememben s úgy állj meg hogy ne állj s úgy mozdulj hogy légy mozdulatlan kiteljesedésed minden iránya a megállíthatatlan születés és halál egy mozdulat a nap emelkedésében és ez a verssor mely most törik ketté törvényed csodálatos ritmusában emelkedj föl hogy fölemelkedhessem itass magaddal hogy táplálhassalak keress meg s én megtalállak s megkereslek hogy megtalálj vagy a fű és a füst növekvő búzatábla s benne a lovak léptei ölelés ritmusa a kinyílt szerelemben összefoglalsz hogy szétterülhess bennem ha nem vagy nem vagyok ha megszületsz megszülsz engem is elmúlásod az elmúlásom a hegyek felett az áldozat tüzei álmomban az ébredés ébrenlétben az álom egyetlen zuhatag versorok Niagarája színek színe a színek felfénylő jelenléte minden zöld és piros és kék a csupa barna ősz és a havazás is fehérség tej-tengere habzó esték a csend kagylóiba zárva utca és kert ág és gyümölcse partok fölött a hullámverés tengerek lelke vers lelke kifejezhetetlen mérték mint az élet mint a halál a kettővel együtt s egyszerre azonos s ilyen kettősség is minden ünnepnapon avatás előtt és avatás után is ha a füves tereken megpendülnek a kaszák és a suhogás nyomán újra megszületik a csend a csend a benned lakozó vagy a pisztráng-húsú áiíat jövevény a köszönő ajtók nyitódásában a tartalom és a foglalat az erő és az erő tisztelete zárj magadba és tedd szabaddá szavaimat Saint-John Perse Küszöbömig ő hozta el a tengert; egy mozdulat s a hajók tatján megül két sirály. S a tenger fövenye tele elmosott lábnyomokkal, mint a könyv, melyből a hangok jelét kitörölte a reggel. A szigetek minden hajnalon elúsznak a nap ébredésében ringó asszonyölek hajóiként a kék semmibe. Mikor miniszter volt Alexis Saint-Léger Légernek hívták, de én csak a Költőt ismerem a száműzetés partjai felett.
