Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Bunčák, Pavel: Ismétlés (Veres János fordítása)
s nem lesz sem tíz sem levegő sem fény sem sötétség csak a biológiából ismert s emberi testekből kitépett szívek s valami új születik aminek nem lesz gyerekkora sem hőseszménye elfeledi fájdalmát mint a szülő asszony aki örök de nem tud magáról csak terem csak terem mint a kövér földek Végre megadatik hogy nevükön nevezzem a dolgokat magamban s körötökben akik végigballagtok ugyanezen az utcán porszemmé csiszoltan követem árnyatokat cipőtökön hordoztok engem napestig s a magányba a láthatatlan porból ablakotokba ülök akár a köd éppen alkonyodik akaratlanul is szavakat írtok a semmibe s egy kicsiny fénynyaláb a nap egy cseppje még átvilágít a szavakon Jó lenne még egyszer feltámadni érted Veres János fordítása Derkovits Gyula: Csendélet hallal (1928, kolázsj
