Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - FIGYELŐ - Zalabai Zigmond: Verskötetek margójára

A tapasztalat kiábrándító. Ennek ellenére el kell igazodnunk a világ zűrzavarában. Mi lenne jobb? Hogy lenne jobb? — ezek a kérdések munkálnak Zsélyi Nagy verseiben. Gondoktól „Hull a gyapjam, barátaim, maholnap / én leszek a legkopaszabb prédikátor Közép-Európában, / a legvilágítóbb üstökű kisebbségi próféta“ — írja Levél a tinédzserekhez című versében, s más költeményei is fölvetik a kérdésit: két út áll előttem, melyiken induljak:

küldöznek erre meg arra másszak csak asszonyra falra

guruljak völgybe meg partra repüljek erre meg arra

üvöltsék meg heherésszek egekbe lyukakba nézzek

(Szaporodom)

Az emberi magatartásformák megválasztásakor már-már tudathasadásos énekre bonniunk, amelyek gyakran egymással ellentétes választáslehetőségeket sugallnak. Az „erre meg arra“ dilemmái között mérlegelő költő azonban tudja, merre induljon el. Nem a véletlen műve ez — kereső, kutató líra a Zsélyié. A kutatás szenvedályességének, a lélek csapongásának főleg az oldottabb, kötetlenebb, köznyelvibbire hangolt szabad vers felel meg. Szabad- és prózaverseiinek leggyakoribb stíluseszköze az irónia és a groteszk. Harmadik kötetében Zsélyi eljutott egy sajátosan fanyar, tökéletesen kimunkált, önmagáénak mondható költői nyelvig. „Érzi“ a nyelvet. Tudatosan és gazdag változatossággal építi be versei anyagába az életszemléletéinek és hangvételének legjobban megfelelő stíluselemeket. Egyforma biztonsággal bánik a kétértelműség borotvaélén táncoló allúzióval — „szabadíts meg bennünket a fülcsengéstől, / a fülcimparán- gatástól és nyelv átültetéstől“ (Csehszlovákiai magyar költő fohásza az úrhoz) —, a -kihegyezett poénnal — a tengerben fürdőző szőke szépség hívogatását például így utasítja el: „Távozz tőlem, szőke kísértő! / Júnó, ments meg a lánytól, / végy oltalmadba, / családi fészkek helybeli istennője! / Nem tudok úszni“ —, a kínrímmel — „Hát eltévedtem. Jött a „maffia“, / egy bajszos rendőr szőrtelen fia“ —, a túlzással — „lábam ujjaival rúgtam a bolygót — / tán akkor kezdett el ilyen veszettül pörögni“ — a szójátékkal — „Öt legény jött jégburokban / öt leányzó ejtőernyőn / ... öt citőlány öt legényen“ (Öten) — a túlzott, éppen ezért komikus alliterációval — „És kurdok közti kardok közti útján / Iránban sejk volt...“ (Körbe-körbe) —, a hangzásbeli analógián alapuló meglepő párhuzamokkal: „És kacsalábon forgó szerelem, / És kecskelábon járó katonák“ (Gyerekkor), s fegyelmezetten, „halálos komolyan“ tud félrebeszélni is:

Légy jó szívvel hozzánk, Uram, kerítünk néked égő csipkebokrot, melyből tündöklő kegyelmed minket is verhet most és örökkön-örökké

Ámen.

(Csehszlovákiai magyar költő fohásza az Úrhoz)

A fenti lajstrommal kettős célt szeretnénk követni: egyrészt dokumentálni Zsélyi verbális fantáziáját, másrészt rámutatni arra, hogy ezek a játékos nyelvi eszközök nem rekednek meg a játékosság szintjén, hanem egy sajátos világlátás és valóságábrázolás eszközei, melyeknek célja a leleplezés, a valóság megismerése. Legtökéletesebben a groteszk képek töltik be ezt a feladatot. Zsélyi költészetében ritka a riasztó, félelmetes groteszk. Bármennyire is hadilábon áll a világgal, tudja, hogy nem lehet meg nélküle, célja ezért nem a valóságtól való elidegenítés, hiszen ember és valóság konfliktusát természetes állapotnak tartja:

377