Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - JEGYZET - Zalabai Zsigmond: A homály fényei (Kísérlet Weöres Sándor Fuga című verséről)
fel az Urad. Légy szíves erről értesíteni. Talán valakinek Ígérte? Vagy a miniszteré? Akkor elküldjük neki.“ Tehát a cseh kormány egy tagjával is találkoztak. Hodža lehetett, akinek ott villája is volt, a nevesebb magyar vendégekkel ott szívesen találkozott? Vagy másvalaki utazott le Prágából arra a hírre, hogy a magyar irodalmi élet vezető alakja jött el a Tátrába pihenni? — nem tudjuk, de az újtátrafüredi bejelentőkből talán még meg lehet állapítani. A csehszlovákiai magyar kutatóknak kell utánajárniuk a további nyomok összefüggésének a tett színhelyén és a korabeli sajtóban. Babits tátrai tartózkodásáról a Pesten és az ő hagyatékában található adatokat összeszedtem, de bizonyára találni még továbbiakat Csehszlovákiában. A modern magyar irodalom ott járt nagyjainak [Ady, Krúdy, Móricz, Hunyady Sándor, Cs. Szabó, Bóka stb.) tátrai tartózkodása még földolgozásra vár. Ezt a feladatot azonban nehéz Budapestről elvégezni. joo*yzet Zalabai Zsigmond a homály fényei [Weöres Sándor Fuga című verséből) „Minden betűnél többet ér I a papír pőrén maradt része“ — hirdeti a Weöres Sándor-i ars poeticát a Le journal című vers. Hogyan? — kapja föl a ifejét a gyanútlan, másfajta versélményen nevelekedett olvasó —, beszéd helyett a hallgatás, tárul- kozás helyett rejtőzés, lírai áradás helyett az érzelmek búvópatakja? Fény helyett homály? Igen. Azaz: mégsem. Bármennyire is logikai ellentmondásnak tűnik dolgozatunk címe, úgy érezzük, hogy a hallgató költészetet ezzel az oxymoronszerű megállapítással jellemezhetjük legtömörebben. Mert a modern vers homályában ott villognak egy jól kivehető költői üzenet csillagképei is. A hallgató költészet: beszélő csend. „A költők nem beszélnek, de nem is hallgatnak, s ez megint más dolog“ — fogalmazta meg Sartre. Oymoron után most egy paradoxon... Úgy látszik, a modern költészetről csak ellentétpárokban lehet gondolkodni. Annál is inkább, mert maga is így gondolkodik. Nézzük csak Weöres Fugájának egy részletét: mennyi forrő szakadékból szomja felkél minden hűvös kútban veszti szomját kútból emelt fejű kígyó ahány tűzből habját gyűjti folyton annyi áradatban elfolyatja süket éjbe Az ellenitétekben való gondolkodás a vers struktúrájának mindkét, horizontális és vertikális síkján is megnyilvánul — azaz a sorokon belül és a sorok között is. Az első két sorban, mint csöppben a tenger, már benne van az egész költeményt jellemző szerkezeti vonás, a téma és ellentéma fölvetése. Szemben áll egymással a „forró szakadék“ és a „hűvös kút“, a „szomja felkél“ és a „veszti szomját“ kifejezés, majd 369
