Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - HAGYOMÁNY - Gál István: Babits a Tátrában
a Három Hegyek elseje! [Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és milyen csúnya!] A hegy, a hegy a régi még, noha, úgy vélném, a fenyők rosszkedvűn rázzák águkat. De nem! cukros kép, elcsúszó Karácsony-ábrák, szenvtelen! [Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és milyen csúnya!) ... És mord zsivaj, szoros kupé, s a nyelv ... s a táj is ... idegen: csúnyább [vagy szebb?) mert másoké. Ily könnyű, otthonos vidék, elkenni ismert arcotok? Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni, és milyen csúnya! [Nevükből vetkezett csúcsok!) De mindegy! Élek és futok! Név, ember, birtok, balgaság! Övék? Miénk? A hó vakít s már mámor ez a hóderű! Világ, világ, mily gyönyörű tudsz lenni! (Mi vagyunk csúnyák.) A vers az új Csehszlovákia határait még át nem lépett java korabeli magyar állampolgár gondolatait tükrözi. Babits képtelen volt tétlenül pihenni. Szabó Dezsőnek nincs igaza, amikor azzal vádolja, hogy az élettől idegen, elvonatkoztatott író volt. Bár éppen Szabó Dezsőnél sokkal többet utazott a külföldön is és itthon ás, a magyar vidéken, élményei valóban nem túl nagy területet fogtak át. Azt a keveset viszont, amit bejárt, mind költészetté, irodalommá nemesítette. A Halálfiainak a Tátrában írt befejező részletei fogarasi tartózkodását idézik újra, de lehet, hogy ezek a fejezetek a havasok világának költői megörökítésével tátrai tartózkodása nélkül eszébe sem jutottak volna, vagy legalább nem ilyen frissen írta volna meg őket. Többször is visszatér a havasok megjelenítésére: „Mintha gipszből lettek volna, már fehéren ragyogva rajzolódtak a barnáskék égre.“ ,ßKiilön világban élsz, kétezer méter magas világban; s a havasok testvérekül intettek le rá.“ — „Láthatókká lettek a gyémánt csúcsok, s ez a látvány mintha megtisztította volna a levegőt. Máskor eltűntek a csúcsok, mintha a föld nyelte volna, őket; de szellemük ott kísértett, a levegőnek valami gyémántos hidegségében.“ — „így ringott ő ilyen reggeleken, a mosolyok sugárhálójában, a havasi nap alatt.“ „A csúcsok néha egész közel jöttek, különösen reggel; s ilyenkor mintha csupa cukorból lettek volna; máskor fenyegetőek, sötétlilák voltak ...“ Karácsony előtt indultak a Tátrába. Tehát a kedvezményes vasúti jegynek Jlyen kései dátuma kissé érthetetlen, de az is lehet, hogy föl sem használták. A Cedok ívnagyságú okmánya, rossz magyar fordítással: „Fürdőigazolvány a viteldíj mérséklésének elérésére“, az üdülőhely Správa Kúpeľov Nový-Smokovec, a kiállítás időpontja 1927. jan. 3. A Nenne válasz-levelezőlapján azt írja nekik: „Nagyon örülünk, hogy olyan jó helyre találtatok és jól érzitek magatokat. Boldog újévet kívánunk.“ Ez a BUÉK-ot kívánó lap az Űjtátrafüredi Palace Szanatóriumba van címezve. Egy, hazatérésük után, 1927. február 11-én kelt levél Üjtátrafüredről Anioa aláírással tcbbet mond ottlétükről. Ez Babits nejének, Török Sophienek szól. „Szerettem volna arról hallani, hogy az itteni pihenés mégis csak jót tett az Uradnak. Remélem, hogy ez ezentúl nem fog borzasztó ritkán történni. Cseh barátnőd itt van még. A cseh miniszter már el is ment. Nem tudom, a Kártyavár német kidását minő célból küldte 368
