Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - HAGYOMÁNY - Mórocz Károly: Tőkehúzás
A sor negyedik tagja Izsák János, a „harmonikás“, aki nem farkasdi, hanem negyedi, de már másodszor van „ebbe a jó kis társoságbo tőkehúzás alkalmával“. Feladata „három soros húzóharmonikájával a társaságot vígan tartani“. Többnyire „régi fajta nótákat“ játszik: csárdásokat, keringőket, tangókat. Öltözéke „attul függ, hogy milyen alkalom van a ruhabeszerzísre... Mikor hogyan sikerül az embernek“. Ruházata most ellenzős tűzoltósapka, bőrkabát, saját készítésű álarc „ruhából“, s vörös, hegyes orr keménypapírból. Az írnok, Jancsó Péter, kopottas polgári ruhában, posztókalappal a fejében. Bal vállán egy jókora bőrtáska függ, kezében jegyzetfüzet, írószerszám: „Házrú házro járunk, aztán füzetbe jegyzem bele, hogy hol mit adnak: pénzt, tojást, kalbászt, sonkát, szalonnát, bort... Ez közösen el van osztva... A tojást a ikosárbo rakják, a bort, kalbászt, pénzt, azt én szedem össze. A kosarait a .tyúkkosaras’ viszi.“ „Ebben a partiban“ Lőrincz Ferenc a tyúkkosaras. Vesszőből kötött tyúkkosár van szíjjal a vállára erősítve; „szalma van benne, nehogy a tojások (amit a gazdasszonyok adnak a tőkehúzóknak) összetörjenek.“ „Öregasszonynak vagyok felöltözve; én rajtam most fekete blúz van, sötétkék szoknya“ — írja le az öltözékét a vidám teirmésztű fiú, aki még fekete vállkendőt is visel, feje szintén „fekete keszkenyővel, öregasszo- nyosan“ van bekötve. Mondani sem kell, hogy az ő dolga sem csupán tojásszedésből áll. „Közben rikkantgatok egy kicsit (ü-hi!!) mer’ mondani nem szabad semmit, nehogy elárújuk a hangunkrú, hogy kik vagyunk. Esetleg elváltoztatott hangon meg lehet köszönni, vagy vissza lőhet utasítani a bort vagy pálinkát, ha nőm akarunk inni“., A tyúkkosaras után bandukol és mókázik a „tőkehúzó“, a 22 éves Kürthy Zoltán, aki már harmadízben tölti be ezt a feladatot. „Bundakabát .költött vóna, de nem tudtuk beszerezni“ — magyarázza, hogy miért csak egy öreg télikabát van rajta. Fejét „báránsapka“, kucsma födi, álarcára majdnem derékig érő szakállt ragasztottak. A derekára erősített láncon vonszolja a „tőkét“, melyet szükség esetén a második dorongos, a „hátsó dorongos“ igazít meg botjával, ha netán beleakad egy-egy küszöbbe. Mindkét dorongos öltözéke alapjában véve egyforma. A különbség csak annyi, hogy az első dorongos a gatyamadzag végéhez egy sárgarépaszerű tárgyat kötött, amely menet Hegysúr (196—)
