Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - ÚJ HANGOK - Grendel Lajos: Árnyék és diadal (elbeszélés)
a fogai, nagyon szép fehér fogai vannak, olyan fehérek és tiszták, mint a porcelán tányér, amiből ebédelnek. . Amikor anya még nem volt beteg, fürödni is jártak. Nagyon szeretett vonatozni, de az út rövid volt és ők hamar megérkeztek. A ház udvarában, ahol leszálltak, nagy kút állt mindenki odasereglett, és megtöltötték vízzel az üveg- és műanyag palackokat. A kút körüli tócsában kacsák fürödtek. A folyó vize ezüstösen csillogott, mint a halpikkelyek, s ahogy apa elmerült a vízben, ő látni vélte a halakat, ahogy ott úszkálnak körülötte, és félt, hogy egyszer csak elnyelik. A folyó is olyan volt, mint e°y hatalmas hal. Kereste a száját, de a folyónak nem volt szája. Lehet, hogy vo , csak ő éppen nem találta meg. Apa sokszor hozott haza halakat,^ s a szájuk olyan volt, mint egy mozgó fekete lyuk, egyszer meg is sertette az ujjat, amikor bedugta oda, azóta félt a halaktól. ^ . De apa mindig kiúszott a vízből. Ot leültették a kavicsokra, így a víz a labat erte máskor derékig is elmerült benne, apa és anya pedig ott fürödtek körülötte, kicsit messzebb de azért elég közel ahhoz, hogy szemmel tartsak ot. Csak egyszer uszt ç el messzebbre, látta, hogy a fejük a víz sodrával egy irányban távolodik, mind kisebb le*z és egyre közelebb kerül a túlsó parthoz, ahol a kocos fejű fűzfák állták. Akkor nagyon megijedt. Azt hitte, egyedül hagyják, s már késő délután volt, a fűzfáktól a napot sem lehetett látni, ő meg tudta, hogy egyedül nem ismeri az utat visszafele. Sikítozott, kiabált. Apa és anya feje eltűnt, igaz, csak azért, mert egy tooro látta. Kilábolt a vízből, mezítláb végigfutott a parton. Egyszer csak ott jöttek vele szembe, apa és anya, és nagyon nevettek. , . , .. Persze, mindez nagyon régen történt. Akkor anya meg egeszseges volt, m st p g hosszú ideje nyomja az ágyat, és ha belép a szobába, mindig figyeli őt Persze azért egyedül is jó. Nagyon sok fa van a kertben, némelyiknek karcsúbb, másiknak vastagabb a törzse, hátul a kőfalnál meg málnát is lehet szedni. Vékony utacskák vezetnek az ágyások között, s ha esik az eső, kisebb tavakat kepezve, megáll bennük a víz. Egyszer eső után dióhéjat úsztatott, s ahogy fújta a vizet az egyre nagyobb hullámokat vert, de a dióhéj csak egy helyben ringott, nem mozdu t előbbre. . Néha áthozzák a Lacit is, valahol itt lakik az utcában, apa egyszer mutatta is, hogy hol de ő azóta már elfelejtette, túl egyformák ezek a házak. Laci apja fekete, bajuszos ember, ő nyitja ki a kaput, ő bocsátja be Lacit, ő maga azonban sosem jón be, Cc.ak áll a kapuban, mintha félne belépni. Valamilyen fényképén látott olyan arcot, mint a Laci apjáé, de aztán elveszett az újság, amelyikben látta. Az udvarban golyózni szoktak Apa az ő kis lapátjával vájta ki a lyukat, közel a kapuhoz, ahol a nagy diófa árnyékában nem nő fű, s a kavicsos föld egy kicsit mindig nedves. Aztán apa az ő kezébe nyomta a lapátkát, hogy ő mélyítse ki a gödröcskét. Tavaly meg két zacskóra való golyója volt, most már az egyik majdnem üres. Laci nagyon jól játszik, mindig pontosan céloz. Játék közben keveset beszélnek egymással. Szenvedelyesen játszanak. Érdekes, hogy Lacit ritkán hozza át az apja, és hamar erte jón Akkor is csak megáll a kapuban, és Laci megérzi, hogy az apja erkezett meg, ha hattal all is neki. Ilyenkor feléje fordul, és egy darabig tétován var. Mind a ketten Laci apjat nézik. laci apja nem szól semmit, csak vár, és Laci sietve összekapkodja a golyoi egy fedeles dobozba szórja őket, aztán elmennek. Néha apa leállt Laci aPJ^a beszélgetni, s olykor elég sokáig beszélgettek, de Laci akkor sem mozdult el toluk, hiába hívta őt, egy kis szatyorban szorongatta a fedeles dobozt, es úgy viselkedett, mintha parancsba kapta volna, hogy ott ácsorogjon. Laci apja is nagyon kiszami hatatlan. , _ A legjobb mégiscsak egyedül. Azelőtt ez is egészen más volt. Kinn játszadozott az udvaron vagy elüldögélt a fonott karosszékben a diófa alatt, s az edenyzorgesbol tudta hogy anya a konyhában főz. Ezt a munkát most a nagyanyja végzi, de ez te jesen’ más. Nagyanyja gyakran kiáll az ajtóba, csípőre teszi a kezet es úgy emeli tekintetét az égre, mintha imádkoznék. Ö ezt nem szereti. Ilyenkor elbújik valahova, mert a nagyanyja lopva figyeli őt. Mindig örül, amikor ebed után nagyanyja ossze- csomagol valamit, és eltakarodik. Egyszer belenézett a táskájába. Nem talalt ott csak egy fekete keretes szemüveget és egy imakönyvet, aranyozott kereszttel a e e en. Az volt ám a meglepetés, amikor egyszer csak felfedezte, milyen kitűnően elszórakoztatja az árnyéka. Pici, tömzsi árnyéka volt, s ha elfordult, már nem is latta maga 356
