Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Štraus, Tomáš: Ľudovít Kudlák
Ezt az átmenetet — a spontán ösztönösségből és romboló kritikából a művészet és élet új, racionalista koordinátáinak céltudatos építésébe — tükrözik Kudlák képei is, amelyeknek a fiatal költő — Kassák példájára — egyre több időt szentel bécsi emigrációja idején is, de főleg közvetlenül a Szlovákiába való hazatérés (1921) után. Ellentétben a Kassák-kör többi fiatal művészével (Kállaival, Bortnyikkal, Moholy- Naggyal, Perivel és másokkal, s magával Kassákkal is) Kudlák nem ismeri föl tisztán a konstruktivizmus képzőművészeti törvényszerűségét. Az említett képzőművészeti album a hat litográfiával, de főleg a velük egyidőben készült rajzok és fametszetek inkább az ösztönvilág és a tudatalatti titkos költői sugallatára és a gyermek-képzőművészet tanulmányozására vallanak. Fantasztikus idomok világa helyett az új esztétika a formák szabad kötődésére, majd teljes dekompozíciójára épül, Kudlák kifejezésmódjának íve eközben a szabadon értelmezett figurációtól a tisztán elvont szerkezetekig, a kiáradó rajz spontán lelki diagramjától a konstruktív költői szintézis kísérletéig (például az 5. grafikai lap, 1921) húzható meg. Ami a grafikai ábrázolást illeti, Kudlák leginkább a fametszetekben szabadult föl. A művészet szőkébb meghatározói: a hagyományos formai kifejezési eszközök (rajz, grafikai lap, olaj) teljes apparátusa forradalmi tónusában is elkülöníti Kudlák művét Schwitters, Arp, Doesburg, Hausmann és mások paralel törekvéseitől, amelyeket Kudlák részben reprodukciókból, részben Kassák közvetítésével, ismert. Közös azonban az anti-művészet tágan és bizonytalanul felfogott programja. Kudlák céltudatos igyekezete, hogy programszerűen devalválja a művészet stílusposztját és stilizáló hagyományait, főleg a gyermekképzőművészet poetizálásához vezet. Ez a programszerű rusztikum és költői infan- tilizmus töri az utat a szlovák képzőművészetben Fullának, akihez Kudlák későbbi fejlődése sokban közel áll. (A közös inspirációs források rokon voltát mindkét festő tudatosan és nyíltan hangsúlyozta.) Kudlák avantgárd törekvései a húszas évek kezdetén Szlovákiában sem voltak ismeretlenek. Kudlákot a bécsi Ma hazatérése után is állandó csehszlovák munkatársaként vezette a fejlécén. Kudlák elméleti írásai hazai folyóiratokban (a Neumann által szerkesztett prágai Kmenben stb.) is megjelentek, jellegzetes konstruktivista és dadaista műveinek reprodukcióitól kísérve. A szlovákiai avantgárd kísérletek központja az idő tájt Kassa volt. Itt, a kelet-szlovákiai múzeumban és Krón művészeti magániskolájában csoportosultak az új festészeti és grafikai irányok legambiciózusabb képviselői (Jasiusch és Bauer, a fiatal Sokoi és Jakoby), s a múzeum kiállító és szervező munkája széleskörű tájékoztatást és áttekintést nyújtott a Szlovákián kívüli képzőművészeti törekvésekről. 1921 tavaszán (május 22.—június 12 J a cseh Tvrdošijní (Makacsok) csoportnak volt kiállítása Kassán Fillával, Capekkal, Špálával, Gutfreund- dal, Zrzav3?val az élen. Külön termet kaptak az általuk meghívott vendégek (például O. Dix, L. Segall, P. Klee, J. Sima és mások) között Kudlák legújabb művei is, A legfiatalabb szerzők egyikeként a kiállítás isimert neveinek és műveinek zenekarába az anarchizáló műkritika és tagadás új tónusát, a dadaista esztétikának jellegzetes, Csehországban és Szlovákiában még idegen hitvallását vegyítette. „Az expresszionista festészet ,enfant terrible’-je vagyok, félig gyermek, félig sarlatán, mérhetetlenül tehetséges, de híján minden önfegyelemnek“ — jellemzi magát, iákkor nem is alaptalanul, a szerző. „A művészetben bármilyen szörnyű cselekedetre képes vagyok. Az ostobaságot akarom művészetté emelni. De nem úgy, mint mások, akik ostobasággal akarják helyettesíteni a művészetet.“ A kor Schwitterstől, de Tzarától és Duchamptól is eredő programja, úgy látszik, jó hazai talajba hullott. Hogy a köznapiság és művészietlenség programszerű manifesztációja egy időszerű esztétika részeként itt mégsem megy el a végletekig, hanem a kép, illetve a hagyományos grafikai lap határain belül marad, az a honi esztétikai és kulturális-művészeti kontextussal magyarázható. Ez a kontextus tette későb lehetővé Kudlák személyes barátságát Mikulás Galandával, és csatlakozását barátja világnézetéhez és művészetéhez, Fulia esztétikájától való általánosan hangoztatott függőségét is megelőzte. Kudlák művészi kérdéseinek említett epizódja, amely része az avantgárd hazai jelentkezésének, általában az ismert és érett művész alkotásainak árnyékában marad. Az 1947 körüli röviid, de rendkívül termékeny időszakon kívül, amelyben Kudlák 351
