Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Štraus, Tomáš: Ľudovít Kudlák
Tomáš Štraus ĽUDOVÍT KUDLÁK A modern szlovák művészet története — főleg kezdeti avantgardizmusia az első világháborút követő időkben — sokkal gazdagabb és tagoltabb, mint amilyennek az eddig föltárt történelemből, a kritikából és a nemzeti modernek távlataiból lismerjük. A világ képzőművészeti avantgardjának első panoramatikus könyvszemléjében, Kassák és Mo- holy-Nugy Üj művészek könyvében (Buch neuer Künstler, Wien 1922] Marinetti, Archipenko, Schwitters, Arp, Klee és más — a modern művészetért az első sorokban küzdő — művészek között a fiatal szlovák festő és költő, Ľudovít Kudlák egyik művének reprodukciója is látható. Maga Kudlák, akit a közönség pályájának érett és kései szakaszából ismer, nem tagadja részvételét az 1920-a9 évek avantgárd mozgalmában (Hogyan lettem dadaista, Kultúrny život 24/1956 stb.), de a forrásanyag hiánya és az 1920-as évek művészetének értelmezésében állandósult sémák azt eredményezték, hogy a művész szóbeli vallomásának művészettörténészeink sem szenteltek akkora figyelmet, amekkorát Kudlák képzőművész pályájának kétségtelenül fontos és érdekes kezdetei joggal megérdemeltek volna. Leginkább a művész saját munkái hiányoztak abból az időből. Többen tudtuk (egyebek közt Kassák bécsi lapja, a Ma is jelentette), hogy 1921-ben valahol egy rimaszombati magánnyomdában kiadták Kudlák konstruktív-dadaista grafikai lapjainak albumát, de magát a gyűjteményt sehol sem találtuk. A szerző fordulatos életpályája, a területi és nemzetiségi, társadalmi és politikai változások és az eszmei-esztétikai ideálok ezzel járó változásai tették, hogy a festő nemcsak hogy nem őrizte meg ifjúkori képeit és írásait, hanem a különböző fordulatok idején önkritikái dühének hevületében el is pusztította őket. Hiábavaló volt minden kísérlet, amelyet az utóbbi időkben a művek — vagy legalább fotókópiáik — felkutatására tettem. Csak a véletlen segített hozzá 1970 májusában egy váratlan művészettörténeti fölfedezéshez. Moszkvában kutattam a szovjet képzőművészeti avantgárd nyomait a ihusza9 évek elejéről. Egy ismert kritikusnak és a kérdéses kor alkalmi műgyűjtőjének lakásán a középeurópai és szovjet avantgárd viszonyának tisztázása közben Kudlák neve is szóba jött. Rövid gondolkodás után a háziúr benyúlt a dolgozószobájában levő ágy alá, a régi rajzok és grafikai lapok poros, de gondosan őrzött gyűjteményébe. Pár perces megfeszített keresés — sa Bratlslavában, Kassán, Losoncon és máshol oly sokáig és hiábavalóan keresett album a kezemben volt — itt, a hazától messze, s vele együtt néhány fametszet, amit mellékletben közlünk is. Képet kapunk ezekben a fiatal szlovák nemzedék igényes törekvéseiről; ez a nemzedék 1920 után a bécsi és német képzőművészeti életen át bekapcsolódik a korabeli világavantgard képzőművészeti panorámájába. A losonci születésű Ľudovít Kudlák (1890) kerülő úton jutott a művészethez. Az első világháború harcterein kapott sokk a balkáni front fiatal önkéntesének kiinduló pontot jelentett — mint annyi másnak is az ún. elveszett nemzedékből — egy kritikai világnézet ébredezéséhez. A gyári mérnök és állami alkalmazott biztos egzisztenciája nem elégíti ki, és nem ad választ a sebzett lelkű fiatalembernek a civilizáció lényegét fürkésző problémáira. Választ keresve a súlyos kérdésekre, Kudlák már a háború vége 349
