Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról
esetében az érintkezés a történeti adatok egész sorával igazolható. De míg szókészletünk olyan ki9 csoportjában is, mint ófrancia jövevényszavaink, az átvétel történeti vonatkozásait tisztázni lehetett. Bárczi Géza mutatta ki (A magyar nyelv francia jövevényszavai című művében), hogy a XII.—XIII. században dinasztikus és főúri kapcsolatok révén, francia szerzetesrendek (ciszterciták, premontreiek) betelepedésével és francia telepesek (földművelők, kereskedők, iparosok) megjelenésével nyílt lehetőség arra, hogy francia szavakat átvegyünk: kilincs, lakat, tárgy, szekrény, zománc, turmint stb. A magyar etimológiai kutatások tudományos korszakának eredményei a múlt század második felétől kezdve látnak napvilágot, részben cikk, tanulmány formájában folyóiratok hasábjain, főleg a Magyar Nyelvben, a Nyelvtudományi Közleményekben és a Magyar Nyelvőrben, részben önálló monográfiákban, illetőleg szótári feldolgozásokban. Mind az ősi örökség: finnugor szóikászletünk és jövevényszavaink, mind a belső keletkezésű elemek vizsgálatában hallatlanul szorgos munka folyik több mint egy évszázada. A mennyiség egyszersmind minőséget is jelent. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szókészleti kutatás a hazai nyelvtudomány részterületei között a legmagasabb színvonalú diszciplínáik közé tartozik, eredményeiben és módszerében követendő példát látnak idegen nyelvek kutatói is. A teljesítmény ilyen színvonalát a szívós munka, a történeti adatok és módszertani szabályok tiszteletben tartása, ez utóbbiak szüntelen fejlesztése és finomítása biztosította, s nem utolsósorban az a tény, hogy nyelvtudományunk legjobbjai áldozták munkaerejük tekintélyes részét szavak vizsgálatára. Elég ha a legnagyobbak közül is csak Budenz József, Munkácsi Bernát, Szinnyei József, Meliich János, Gombocz Zoltán, Kniezsa István, Pais Dezső, Bárczi Géza nevét említjük. Az persze nem véletlen, ha egy tudományban éppen a legnagyobbak mutatnak érdeklődést valamilyen részterület iránt. Esetünkben a vonzódás nyilvánvaló: a feladat nehézsége szinte provokálja, hogy éppen a legjobbak próbálják ki erejüket egy-egy szó vagy szócsoport, esetleg egy egész szókészleti réteg eredetének kiderítésében. A feltételek ugyanis kemények: tökéletes felkészültség a nyelvtudomány igen sok ágában, alapos tájékozottság a magyar nyelvtörténet, a ifiinnugrisztika, illetőleg egy-egy más nyelvcsalád lingvisztikájában, történeti adatok megszólaltatása, művelődéstörténeti targytórténeti vonatkozások tisztázása, lelemény és alkotó fantázia párosulva a módszertani szabályok szigorú tiszteletben tartásával - hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szófejté9 tehát különleges rátermettséget s ezen kívül maximális erőkifejtést követel. A befektetett munka azonban gazdagon megtérül. A szilárdaknak bizonyuló etimológiák ugyanis nemcsak önmagukban értékesek, nemcsak a szavak eredete iránti kíváncsiságot elégítik ki. A lingvisztikán belül bizonyítékai egyebeken kívül nyelvünk finnugorságának, az idegen nyelvi hatásoknak2, velük sikerül feltárni a nyelv2 Egy etimológiai statisztika, amelyet Vermes Stefánia Bárczi Géza Magyar Szófejtő Szótárának feldolgozásával készített (Nyelvtudományi Közlemények LI, 435), az alábbi megoszlást mutatja. Szavak származása Szavak száma % Eredeti j Fin™9°r 1172 24,f onallo 1087 22,3 török 320 6,5 szláv 606 12,4 német 355 7,3 latin-görög 282 5,8 neolatin 104 2,1 egyéb Bizonytalan 74 1,5 és ismeretlen 880 18,1 Az adatok csupán a tőszavak számát jelzik, egy olyan statisztika, amely a származékszókat, összetételeket is figyelembe veszi, az eredeti elemek - finnugor és belső keletkezésű szavak ényegesen nagyobb arányát mutatja (kb. 65 %). Még inkább bizonyítja az eredeti szavak tu súlyát az ún. szóhasználati statisztika. Ez szövegek feldolgozásával a különböző eredetű szavak gyakoriságát vizsgálja meg. Tolnai Vilmos egyik felmérése a következő eredménnyel 337
