Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról

történeti eseményeknek egész sorát, így pl. hangtörténeti változásokat vagy az alaktani módosulások egy részét. A nyelvészeten túl hasznosak, olykor nélkülözhetetlenek a társadalomtörténet, a művelődéstörténet, a történeti néprajz és egyéb társadalmi tudományok számára. Népünk őstörténetére, tehát a magyarság önálló életének IV2 ^ ezer évére (a X. századig), e korszak társadalmi szerkezetének, anyagi és szellemi kultúrájának fejlődésére csak a nyelvtörténet tud valamelyest fényt deríteni, mégpedig elsősorban etimológiák segítségével. Joggal állítja Pais Dezső, hogy „...az etimológia mindenben benne van, de viszont az etimológiában is minden benne van“ (MTA. 1. Osztályának Közleményei VI, 21).

Etimológiai irodalmunk szótári jellegű feldolgozásokban nem bővelkedik, de a legújabbakon kívül az a három mű: Budenz József, Gombocz Zoltán—Melich János és Bárczi Géza szótára, amelyről számot adhatunk, sokban hozzájárult a magyar szófejtés rangjának nemzetközi elismeréséhez is. (Szótárszerű művek egy-egy jövevényszó-réteg feldolgozásai is, mint pl. Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finnmagyar nyelvekben I. vagy Kniezsa István A magyar nyelv szláv jövevényszavai 1/1-2. című kötetei — a fenti értékelés ezekre is vonatkozik.)

Budenz József Magyar-ugor összehasonlító szótárának (Bp. 1873—1881) az volt a célja, hogy kimutassa azokat a magyar tőszavakat, amelyek az ugor nyelvek (vogul és osztják) elemeivel módszeresen egyeztethetők. A MUSz. minden szempontból korszerű munka volt a maga idejében, méltó nyitánya a magyar tudományos szófejtésnek, egyszersmind egyik szilárd bizonyítéka nyelvünk finnugorságának. Egyeztetéseinek igen jelentős hányadát közel 100 esztendő után az új finnugor etimológiai szótár: A magyar szókészlet finnugor elemei című munka is megerősíti.

Világraszóló alkotásnak ígérkezett Gombocz Zoltán és Melich János monumentális műve, a Magyar etymológia! szótár (Bp. 1914—1944). Sajnos csak mintegy harmada készült el (az ű-tól a g betűig), a füzetek megjelenésének üteme különböző okok miatt fokozatosan lelassult, majd három évtized után kiadásuk végképp elakadt. A mű színvonalát a szerkesztők személye biztosította: a magyar nyelvtudomány két óriása vállalkozott az akadémia által megszabott feladatra, a magyar szakirodalomban kidolgozott etimológiák kritikai összefoglalására. A kitűzött feladat azonban megsokszorozódott azzal, hogy a szerzők minden tekintetben teljességre törekedtek. A teljes szókincset kívánták etimologizálni, a tájszavakkal, elavult szavakkal, hely- és személynevekkel együtt, szócikkeik a nyelvtörténeti és nyelvjárási adatok egész sorát tartalmazták, az etimológiai részben a szó történetével, a származékok összefüggéseivel is behatóan foglalkoztak, nemritkán tanulmánynak i9 beillő terjedelemben. Az igényeknek ez a maximalizmusa egy magánvállalkozásban semmiképpen sem járhatott teljes sikerrel, még akkor sem, ha objektív okok (két világháború, Gombocz korai halála) nem akadályozzák meg a munka befejezését. Gombocz és Melich műve még ilyen csonka formájában is maradandó alkotás, külföldi kutatók véleménye szerint is a legtökéletesebb etimológiai szótár maradt befejezetlenül.

1941 óta minden nyelvész, de történész, néprajztudós, vagy akár nem szakember is, ha egy-egy magyar szó eredetéről tájékozódni akar, Bárczi Géza munkáját, a Magyar Szófejtő Szótárt üti fel. A SzófSz. tulajdonképpen az érdeklődő nem szakembereket kívánta tájékoztatni tőszavaink biztos, esetleg bizonytalan etimológiájáról, vitatott vagy éppen ismeretlen eredetéről. A korábbi etimológiák élesszemű kritikája, a vitatott kérdésekben higgadt és sohasem kategorikus állásifoglalás, a legfontosabb irodalom közlése, az adatok pontossága s minden egyéb részletben a megbízhatóság azt eredményezte. hogy Bárczi műve a szakemberek egyik legfontosabb kézikönyvévé vált. A szócikkek gazdaságos megszerkesztése, tömörsége talán példátlan a magyar lexikogiáiiáEredeti szó szláv latin német török egyéb és ismeretlen

88,4 % 3,4 % 2,8 % 1,5 % 1,0 % 3,0 %

A szókészletnek ez a megoszlása nem meglepő, ha számba vesszük, hogy egy-egy szövegben, vagy akár a beszélt nyelvben hányszor kerül elő a határozott és határozatlan névelő, valamelyik számnevünk vagy névmásunk szemben pl. az alma, búza, király, szalma, polgát stb. jö,e\én_i szavainkkal.

338