Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Kázmér Miklós: A szófejtésről és az új magyar etimológiai szótárról
magyarázatainak a valósághoz semmi közűik: az agár ugyanis szláv jövevényszó, az egér finnugor eredetű, az ürge török]. A szófejtésnek ez a naiv módszere — mint már jeleztem, az okokat is megemlítve — szórványosan mindmáig felbukkant, mint pl. a Kortárs egyik cikkében (1971/6 970. 1.), amelynek szerzője Otrokocsi Fóris, Hor- vát István, Kassai legmerészebb etimológiáit is lepipálva, „szódzsolik“ kimutatásával, szavak, pontosabban betűsorok szétdarabolásával (KATlan, laKATlan, KETrec, KATáng, alKAT, KATona) egyeztet olyan nyelvi elemeket, amelyeknek sem genetikailag, sem a szinkróniában semmi közük sincs egymáshoz. Lehet, hogy a szerkesztőség paródiaként közölte a cikket (a cím erre utalna? „Játék és törvény“), bár szerzője aligha tartja annak. Egyik kitűnő prózaírónk az igric szavunkat az ikres-sei, a Verecke helynevet a Vöröskő-ve 1 azonosítja, méghozzá nem is akárhol, hanem olyan kitűnő folyóiratban, mint az Elet és Tudomány. A szófejté9 tudományos korszaka is akkor kezdődik, amikor a nyelvészet általában a tudomány rangjára emelkedik: a XIX. században, a nyelvtörténeti és az összehasonlító módszer kialakulásával. Mindkét módszer jórészt szavak vizsgálatában kristályosodik ki, feltárva olyan viszonylag egzakt nyelvészeti eszközöket, általános érvényű kritériumokat, amelyekkel a szavak eredetét most már nemcsak magyarázni, de bizonyítani is lehet. A módszeres szófejtésben össze kell gyűjtenünk a vizsgált szó fellelhető történeti és nyelvjárási adatait, tisztázni ezek hangalaki problémáit (a történeti adatokban az ún. olvasatot) és jelentésüket is. Egy-egy belső keletkezésű szó esetében ezekkel a lépésekkel a szó eredete igen gyakran kideríthető, pl. ünnep — id (jelentése szent) + nap; Szárszó helynév = száraz + aszó, ez utóbbi jelentése ,völgy’ (a helynevet 1229-ben Zarozozov alakban jegyezték le, ennek ejtése Szározoszou volt; ez a változat szabályos hangtani fejlődéssel eredményezte a mai Szárszó alakot); állat = áll ige + at névszóképző (a szónak a régiségben igen általános jelentése volt: .minden létező, lény, dolog, minden, ami áll’). Alapnyelvi örökségnek (a magyar nyelv esetében finnugor eredetűnek) vagy valamely nyelvből átvett elemnek, űn. jövevényszónak akkor minősíthetünk egy-egy magyar szót, ha azt vagy a rokonnyelvekben meglevő, vagy valamely Idegen nyelvben kimutatható szóval módszeresen egyeztetni tudjuk. A módszeres egyeztetés azt jelenti, hogy az összevetéshez bizonyító erejű kritériumokat használunk fel, nevezetesen: 1. a szabályos hangtani megfelelésit, 2. a jelentések megfelelését, 3. a történeti tények vallomását (1. Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete 8). Vegyük közelebbről szemügyre a felsorolt kritériumokat. 1. A szabályos hangtani megfelelés. A nyelv történeti vizsgálatában kiderült, hogy minden nyelv hangrendszerében is változik, s ezek a változások szabályosak. Természetesen nyelvenként a változás is meg a szabályszerűség i9 más lehet. A szabályos változás fényéből következik, hogy rokon nyelvek vagy az átadó-átvevő nyelv egyeztethető szavai nemcsak hasonlítanak, hanem különböznek is egymástól hangtestükben. Ez a különbség annál nagyobb, minél régebben történt az alapnyelvből való elválás, vagy .jövevényszavak’ esetében, az átvétel. Az eltérések azonban mindig szabályosak: azonos hangtani helyzetben (szó eleje, szó belseje, szó vége, hangzóközi) azonos különbséget találunk. Ezek a szabályos eltérések általában megbízhatóbb bizonyítékai az etimológia helyességének, mint a teljes hasonlóság. Lássunk a haingmegfele,lésre egy- egy példát a román, 111. a finnugor nyelvekből: latin olasz francia spanyol román octo otto huit ocho opt noctenőtte nuit noche noapte lacte latte lait leche lapte A táblázatból könnyen kiolvasható, hogy az eredeti latin kt hangkapcsolatnak az olaszban tt, a franciában it (ebben utóbb a t elnémult), a spanyolban cs (a eh hangértéke ugyanis cs), a románban pt a folytatása. A szavak egész sorával bizonyítható, hogy a latin kt kapcsolat mindig így módosult az egyes román nyelvekben, tehát a változás szabálysizerű. 335
