Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
Főzd meg Ürnőm fakó lovagjaid Mert rettentő öklük viskómon dörömböl S a hajnal fogai hallhatóan vacognak Egy apródban ha haldoklik a vágy Bizony Ornőm hajlandóságot várna: S hogy férjed egyszer messze jár MIKOLA ANIKÓ A magány hetedik éjszakáján egy árva gödör vagy inkább verem mélyén vajúdott és hozta világra Kemencében sírva egyedül című verskötetét, amely- lyel egyszerre csoportja élvonalába tört. Amikor éppen nem magányos, társaságban van. Legszívesebben halottakkal beszélget, özvegy kritikusok elkerüljék. a verseinkkel tanácskozunk Térdelünk alázatos magányunk szélén s a verseinkkel tanácskozunk. Kába kétellyel sikolt belőlünk a megvetés, de felszívódik, s bánattá szelídül a szükségszerűség szerint. Térdelünk alázatos magányunk szélén s a verseinkkel tanácskozunk. Gyötrelmünk sebét kínok hamuja borítja már, gyötrelmünk öble kihűlt csendkoszorú, vergődő kéziratunkon fagyhalált halnak a jelek. Térdelünk alázatos magányunk szélén s a verseinknek szép jövőt jósolunk. NÉMETH ISTVÁN Csoportja legizmosabb, majd kétméteres tehetségét őszinte megértés és ro- konszenv vonzza a háziállatokhoz, leginkább az ebekhez. Egyik versében arról tudósít, hogy egy kiérdemesült házőrzőjüket ismeretlen tettesek csavarhúzóval és franciakulccsal teljesen szétszerelték — mondhatnánk: demo- lálták —, s ő az így nyert alkatrészekből néhány újszerű verset állított össze. Arról a meglepő következményről azonban nem volt tudomása, hogy ezek a versei egyes olvasóit vonításra késztették kikelet Koslatnak, egyre koslatnak a kutyák. A szeméremdombon felfelé másznak a vágyaink. Óh, az egekbe aligha jutunk fel, ne várd öcsém, ne várd a lajtorját. Vágyunk kicsurran, szikrás göngyszemek; gőzölög a homokban. Koslatnak, egyre koslatnak a szukák, nyüzsgölődnek a véres palettán. Vita- kedvük zeng, párosodnak, kan után tekingetnek.
