Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
KMECZKÓ MIHÁLY I Kisdiák korában sok nehézsége volt az írásgyakorlatokkal, mert nehezen különböztette meg a kisbetűket a nagybetűktől. A szavakat, mondatokat következetesen kisbetűvel kezdte és nagybetűvel fejezte be. Máskor meg a szó közepén állított fel egy nagybetűt, vagy egész sorokat nagybetűvel írt. Azóta sem ért el jelentősebb haladást e téren, sőt évek óta az írájeleket is ig- norálja. így lett költő. Kalimpálások című kötete ámokfutásra késztetett egy ősz nyelvészt, aki a vers- gyűjteményben egyetlen pontot sem talált. lump bacilusgazda NÉHA MEGCSÓKOL EGY VÍRUS MERT SZERETŐD VOLT néha zsibbad a lelked bugyiba törlőd tétova orrod mert a hörgőid zengnek bágyadtan ragad minden bármihez értél nem fakul meg orrod vörösen duzzad és patakként csorog a nedve s te bugyiba törlőd BUGYIBA TÖRLÜD BUGYIBA TÖRLŐD BUGYIBA TÖRLÖD SZÉTMÄLLOTT ZSEBKENDŐD UGYE GOLYHÖ PIPÁD úszik az árban nincs nővér ki melegítsen tüsszögésed robaja bőszül szakállad sárgul kékköves lángként nines monogram a kék bugyiban árvagyerek vagy bőgöd kábán dúlt televényként bomlasz az ágyban orrod nedvét bugyiba törlőd BUGYIBA TÖRLÖD BUGYIBA TÖRLÖD BUGYIBA TÖRLÖD legénybúcsú MINT REDVES PERGAMEN SZÉLÉN ROKON PACALDARAB a penész a genny s a kézeN A hányásfolt akárha züllött lét magátóL Idegen rücskös mint egy levizelt májfA S alig meredez ugyanis a vágyak befagytak a kéj elnehezült íme a szabadság HÍMZETT PÁRNÁJA IRÁNY A LEFOLYÖCSÖ ELŐRE FIŰK KULCSÁR FERENC A keleti végekről jött egyenesen, azzal a határozatlan elhatározással, hogy autodidaktaként végzi el az egyetemet, s ezért mihelyt összeköttetéseket szerzett a fővárosban, első lépésként bevonultatta magát. A hadseregnél azonban felismerte, hogy bár a vezényszavak gyakran képek és hasonlatok kíséretében hangzanak el, lényegében nem rímelnek és így a vershez, a költészethez semmi közük. Minden remény megvan arra, hogy leszerelve harcedzett lírikusként tér vissza irodalmunkba és elnyeri az obsitos költőknek kijáró babérlevél koszorút. Kötete még nincs, de majd lesz. Soha egy pillantásod nem reméltem S megvadított a gyilkos szenvedély Nagylelkű leszek magamhoz Grnőm Míg tejfehér gyarló aprődod vagyok S behemót vad férjed A járdát fel nem törli velem Tücskök és bogarak másznak énreám Szűz varázsforrásra De ahhoz hogy az élet értelme legyek A sziklaevő Költő Be kell még löknöm férjed, szeretőd S udvarlód a folyóba Megalázott de bizakodó keblem Sok balga érvet szór lovagjaid elé Ámbár alig remélem Hogy egy férfi — ki a bűnnel komázik Megbízna bennem bárha
