Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
K E S Z E LI FERENC Költői pályája úgy indult, hogy a kezdő lírikus leköpött egy kávéházi asztalt, s az nem vonta őt érte felelősségre. A főpincér sem látta az esetet, s a költő ezen annyira felbátorodott, hogy azontúl csak a járdaszélen vizelt. Amikor még erre sem történt semmi, már tudta, hogy azért nem történik semmi, mert ő költő. Azóta már hóba is pisil, de nem politizál. sejtem én dombnyereg bogánccsal ellepett bús elidegenedett csíkos eresz alja náthás fecskefészek bújok beléje csőrrel a Lyukba nikkel szemölccsel rágva fogkefémet belevicsorgok kajla fülembe eltemetem a fotonvitorlákat pelyvába köhögök kesztyűbe dudálok hajnalban talán levizelem a tűzhányókat s így eloltom szamárfülű bicskát veszek szelek vele szamárfület kozmás pacallevest eszek úszkálnak benne a legyek köpök rájuk köpnek rám is légypiszkokat vállpántokat tyúkszemem szép hajnalait beborítja az értelem egérfogó rozsdás drótpálcikák bitorolnak engem rojtos caflatás az életem berekedt lát rozsdás kikelet az ámokfutás izgalmas sport tudom gombolom pitykés bocskorom amöbákból nőttem én kifent tollsöprű én kopoltyús kémény meggörbült libikókám misztikus ív bennem szalonna — óhaj freud-rikácsolás paprikaízű csókos ingerek akárha kőbakancs akárha habverő hol látták hölgyeim hogy pockok ásták este az árkokat
