Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - Simor Ivánj S.: Akkor tavasszal (elbeszélés)

— Segíts Györgyinek a mosogatással, utána, ha akartok, átmehettek Emmi nénihez. Mi Lajos bácsival lent megcsináljuk a havi leltárt.

Amikor az anyjuk lement a gyógyszertárba, a lányok sokatmondó pillantást váltottak, de egyikük sem szólt: anyu és Lajos bácsi viszonyát négyszemközt sohasem emlegették.

III Eltakarították az edényt, és átmentek az orvosnéhoz, aki ilyenkor egyedül unatkozott a verandán.

— Csókolom, Emmi néni! — Györgyi köszönt elsőnek. — Deske még nincs itthon?

A csinos, szőke, unatkozó asszony megkönnyebbülten mosolygott a lányokra.

— Dehogy van, szegény, ma egész estig ott kell lennie. Rossz híreket jelentett a rádió, a nemzetőrök készenlétben vannak. Mondom Dezsőnek, csináljon valamit, az a szegény fiú fogy, akár a gyertyaszál, de ő csak biztat, hogy jobbra fordul a helyzet. Lajos bácsi nem tud valami újat? Alig beszéltem vele délelőtt.

— Ä, a Lajű9 bácsi... — legyintett a lány megvetően. — Lel-tá-roz-nak anyuval. Egyébként nem tenném a kezem a tűzbe érte, hogy nem akar végképp itthon maradni. Ügy látom, nem nagy hőst faragtak belőle katonánknál.

— Hagyd békén, M.agduskám — mondta kedveskedve a csinos asszony. — Azt hiszem, a hősöknek már rég beharangoztak. Olyan hősök, amilyenekről könyvekben olvasunk, talán nem is éltek soha. A dolgokat muszáj úgy fölvennünk, ahogy az élet adja őket. Na, gyertek, kislányok, hallgatunk egy kis zenét, jó?

— Nagyszerű! Remek! Emmi néni, te vagy a legpompásabb ember a világon! — A

lányok ujjongva futottak be a nappaliba, ahol a gramofon állott. — Emmi néni, táncold el a bolerót — kérlelték a csinos, fiatal asszonyt, aki nem is volt olyan fiatal, mint amilyennek látszott. Elvégre tizennégy éves ifia volt már.

Az orvosné föltette a régi lemezt, és a puha szőnyegen, könnyű papucsban, pongyolában, kibontott hajjal, előbb mélán, borongva, majd egyre nagyobb tűzzel, szenvedélyesen, spanyol módra bemutatta a lányoknak — ki tudja, hányadszor -- azt a táncot, amellyel valamikor egy harmadrendű mulató vendégeit kápráztatta el. A férjét is ott szerezte, abban a harmadrendű éjjeli mulatóban, ahová nem igen vetődött be más vendég, csak apacs, meg katona, meg éhező diák. A férje is diák volt még akkor, és éhezett, és fényes, nagy színpadokról álmodott, amelyeken a felesége valamikor szerepelni fog, de úgy képzelte, hogy gazdagok lesznek, ő talán egyetemi tanár, de mindenesetre híres orvos, elegáns, modern rendelővel, amelybe csak jól fizető páciensek kapnak bebocsátásit. Aztán kiderült, hogy a felesége nem tud táncolni, s neki elment a kedve a tudományos pályától. Falura költöztek, állami lakásba, állami rendelővel, havi fixszel, 9 amit egy-egy magánrendelésért kapott, azon első közös karácsonyukra gramofont vett a feleségének s a következőkre néhány lemezt.

— Hogy volt, hooogy vóóólt! — tapsoltak a lányok, amikor a csinos szőke asszony befejezte a táncot. [A lányok csak az anyjuktól tudták, hogy a szőke nem természetes színe a hajának: eredetileg barna volt, de a szemöldökét és a hajszálai tövét olyan gyakran és olyan gonddal szőkítette, hogy a be nem avatottak azt hitték, a szempilláit festi barnára.]

így ment ez már vagy három éve: amióta Deske középiskolás, a Rákóczianum növendéke, 9 barna, tiszti csákós uniformisban, karddal az oldalán jár haza vakációra, az orvosaknál hetente találkoznak a környék gimnazistái, persze csak iskolai szünetben, de ők, a patikuslányok, ha idehaza vannak, naponta átlátogatnak egy kis táncra meg zenét hallgatni. Hová Í9 mennének máshová ebben a por- és sárfészekben, ahol a Gelence-parti vityillóból átalakított moziban olcsó szappanok szaga keveredik a döngölt padló leheletével, fokhagymabűzzel, bagÓ9 sercintések és a földbe taposott csikkek pörköltdohány-szagával, ahol a falu közepén kiszélesedő Gelence csak állatok úsztatására s parasztgyerekek lubickolására szolgál, míg a folyó többi szakasza olyan keskeny, hogy nem is nevezhető folyónak, nyaranta alig van benne víz, s ami mégis akad, azt teljesen befödi a nád, a sás', a dudva, ahonnan a legközelebbi fürdésre alkalmas hely csaknem tíz kilométerre fekszik, ahol a többi fiús családokban nem rendeznek zsúrokat s a lányos családokban is csak nagy ritkán. A Véznerék zsúrjait sem az teszi indokolttá, hogy Deske középiskolás. Igaz, a sorozat vagy három évvel ezelőtt az egyenruhás tökmag születésnapjával kezdődött, de a gyerek megünneplése

292