Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
irodalmi katúrák Az Egyszemű éjszaka című antológia költőcsoportja új és korszerű problémák elé állította irodalmunk egészét, mely problémákkal szemben a szatirikus élű kritika sem maradhat közömbös és tétlen. A csoport költői fiatal emberek, akik most alakítják és munkálják ki lírai egyéniségük jellemző vonásait, tipikus jegyeit, s így ma még kevés jellemző külsőséget és modoros gesztust nyújtanak a költői attitűdjüket karikírozó irodalmi torzképek megformálásához. Az alább következő karikatúrák, bár az egyes szerzők nevéhez és stíluseszközeihez kapcsolódnak, mégis inkább az egész csoportra általában jellemző valóságszemléleti képet és stílusmodernséget mutatják fel torzító tükörben, hogy érzékeltessék benne a túltengő vagy irreális, modorossá merevülő s így csökkent költői értékű lírai jegyeket; felületi rekvizitumokat és divatjelenségeket, és így elősegítsék a fiatalok formanyelvének és költői valóságszemléletének fejlődését és állandó megújulását. Ritmustanulmányait az erdőben, favágók között végezte: tanulmányozta a fejszecsattogást. Később évekig diót tört, hogy a nyert tapasztalatok segítségével finomítsa versei zeneiségét és belső ritmusát. Állítólag megesküdött, hogy csak addig él, amíg rímet nem követ el. Kedvenc zeneszerszáma a cintányér és a kereplő, versei akkor jók, ha recsegnek és csikorognak. AICH PÉTER majd a cifra ég rogyott reám a képlet fókuszai hétszentségekkel cicáztak nyers tök és félig emésztett lesték drukkolva a világvége robbanását kapcsok és nadrággombok hatalma bágyadt maguktól nyíltak engedelmeskedtek a szelek zúgása gombává nőtt az árpatarlón szakítás kicsorbult egy herkentyű démoni kacajjal felszívódott a hónod alá s amíg ködökké váltál elgurult mellettem és nyelvet öltött korgás mintha örökre meglazult volna a záróizmok fegyelme földlökések vonaglottak bensőmben Duba Gyula
