Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - HAGYOMÁNY - Szénássy Zoltán: A csucsai kastély költője

totta őt a költői pályán, amikor a Szilágy című lapban közölte Ady verseit. Az atyai jóbaráttól a Kincs Gyula emlékére című verssel búcsúzik:

Fájt, hogy az arcod Nagyon sima volt a ravatalon:

Hogy törölhette

Arcodról le a drága indulatokat A Halál, ez a durva Hatalom?

A testi és lelki fájdalmak megviselik amúgy is ingatag egészségi állapotát. 1917 elején meghal apósa, Boncza Miklós, mielőtt lányával és vejével kibékült volna. A költő a ravatalon látja először egykori apósát. Az ő budapesti lakásába költöznek az év végén, a Veres Pálné utcába.

1918 tavaszától azonban ismét Csúcsán találjuk az Ady házaspárt. Az árnyas kert és a falusi csend ezúttal nem hozza meg a kívánt gyógyulást. Ady állapota egyre romlik. Csinszka Hatvany Lajoshoz intézett levelében így számol be Ady állapotáról: „Bandi beteg, és ez egyszer félek, komolyan az. A betegsége nagy baj. Nem tud dolgozni.“

Október végén ismét Pestre utaznak. Az őszirózsás forradalom napjaiban érkeznek a fővárosba. Ady ezzel végleg elhagyta Csúcsát, és a kastélyt a hozzá tartozó ötezer holddal együtt Goga Oktavian vette meg.

A csúcsai nagy kastélyban az utókor Ady—Goga múzeumot rendezett be. Két kiváló ember szellemi hagyatéka tanúskodik, más-más nyelven, a termésben oly páratlan életpályákról. Csúcsa így nemcsak Ady emlékét, hanem a Duna menti népek összefogásának gondolatát is idézi.

Pomorcev Borisz: Prionyezsban /tempera, 1969/