Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - HAGYOMÁNY - Szénássy Zoltán: A csucsai kastély költője

Különösen „Édes“ az, aki egyre unszolja flát, hogy térjen vissza Csúcsára, és kérje meg a lány kezét. A leánykérés meg is történt, de az apa válasza elutasító volt. Tekintve, hogy Csinszka vagyonjogi kérdésekben még nem volt nagykorú, az árvaszék az apai hozzájárulást is megkövetelte. Boncza Miklós így vagy egy esztendeig megakadályozhatta a frigykötést.

Hatvany Lajosnak, a jóbarátnak így számol be Ady kettőjük ébredező szerelméről:

,flevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultan szeretek egy alig húszéves kislányt. Ogy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi. A leány

— csodálkozz — nem zsidó, de nagyon előkelő, erdélyi félmágnás.“

Ady azonban mind többet tartózkodik Csúcsán, és türelmetlenül várja a házassági engedélyt. 1915. március 20-án végre megjött az árvaszéki végzés, s ezzel elhárult útjukból minden akadály. 1915. március 28-án házasságot kötnek Budapesten. Az álmok és ábrándok, álmodozások és tervek megvalósultak. Ady és Csinszka beköltözik a ki9 kerti házba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Körös völgyére, s a kanyargó folyó mellett futó országútra és vasútra. Am a síneken félvirágozott katonavonatok dübörögnek. Ady borús tekintettel int búcsút a daloló hadfiaknak. Alig néhány hét múlva ugyanazon a sínpályán sebesültszállítók hozzák a háború rokkantjait. A halottak élén című versében Ady így ír a háborút megjárt rokkantak és szenvedők sorsáról:

Be sokáig várakozék Én, árvult, társtalan Kain

S ím, hirtelen érkeztek hozzám A társaim, a társaim,

Levitézlettjei a kedvnek.

A csúcsai kastélyban teljesült ki Ady ars poétikájának egyik lényeges vonása: az emberszeretet és internacionalizmus. Mert amikor a demagógiától elvakított tömeg azt üvöltötte, hogy „Megállj, megállj kutya Szerbia“, ő kimondotta a nemzetköziség igéit. „De nekem fáj a szerbkomitács szíve is, melybe a Skoda vagy Weiss Manfréd golyója beletalál“. A csúcsai magányban érlelődtek meg benne ezek a gondolatok, és talán valamit szimbolizál az a tény is, hogy amikor 1918 októberében végleg elhagyják Csúcsát, hogy Pestre költözzenek, a főváros népe a megálmodott forradalommal fogadja a költőt.

Csúcsa csak átmenetileg bizonyul a boldogság szigetének. Az első heteket, hónapokat az egymásra találás és testi-lelki együttlét aranyfelhői ragyogták be. Mind Csinszka, mind Ady boldogan vallanak az első csúcsai hetekről. A várkisasszony, akinek teljesült az álma, és Ady Endréné lett, igy ír Ady szüleinek:

„Két lehetetlenül boldog, egymásratalált ember üzeni haza, hogy ilyen szépnek látni az életet és magunkat talán nem is szabad...“

Ady Őrizem a szemedet című versében vall az egymásra találás boldog napjairól:

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

A csúcsai boldog napokat csakhamar elfújja az idő szele. A háború borzalmai feldúlnak palotát és kunyhót, boldogot és boldogtalant. Két oldalról is támadják a költőt. Háborúellenes kiállásáért árulónak nevezik. Rossz magyarnak kiáltják ki azt, aki a nép legnagyobb fia és prófétája volt.

Támadják azonban személyét is, nemcsak költészetét. A halálosan beteg költőt kétszer is sorozásra rendelik. Először Rákosi Jenő támadja a Budapesti Hírlapon keresztül: „Ignotus, Babits, Ady Endre, Ady Lajos... fűtött szobából, jó stallumok mellől, pesti gyalogjárón, vidéki kúriák kényelmes ágyában, de nagy legények az uraki Fiatal ember valamennyi, s itthon van valamennyi!...“

Először Kolozsvárt, majd Bánffyhunyadon sorozzák Adyt. Ö egy lépést sem tesz felmentése érdekében. Felesége azonban felmenteti, szabályszerűen a Nyugat írólistáján.

A megújuló támadások s a háború okozta kétségek mellett egyéni gyászok is sújtják a csúcsai kastély költőjét. Meghal atyai barátja, volt tanára, Kincs Gyula, aki elindí