Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Lotman, Jurij M.: A „kezdet” és a „vég” fogalmaik szerepe a művészi szövegek modellálásában

Jurij M. Lotman

1. A „kezdet“ és a „vég“ megnevezés, illetve a kettő együtt alkotja a másodlagos modellálló rendszer specifikumát. A természetes nyelvek — az időn kívül álló kódhoz és az idő keretein belül megvalósuló közléshez való vonatkozásukban másképp festenek: az Időt a természetes nyelv eszközeivel nem úgy modellálják, mint olyasvalamit, ami a „kezdet“ és a „vég“ között helyezkedik el, hanem a közléssel való egyidejűség elve szerint, amely többé vagy kevésbé az előzmény vagy a következmény irányában tér el tőle.

2. A nem művészi jellegű másodlagos modelláló rendszerekben (pl. mítosz, vallás stb.) a „beszéd“ és a „nyelv“ közötti viszony másképp épül föl. Az adott modelláló fogalmak hordozói (persze nem kutatói) számára a rendszer „beszéde“ az interpretált környező világ lesz, a rendszer „nyelve“ pedig az őt megfejtő kulturális modell. Ugyanakkor a kultúra meghatározott fejlettségi fokán törvényszerűen létrejön a rendszer „beszédéről“ mit egészről vallott felfogás, vagyis az, hogy nem a megfejtett jelek egymástól elszigetelt összességét öleli fel, hanem magát a világot, amely egészként valamiféle absztrakt, mitologikus, vallási vagy egyéb modellt realizál. Ilyenkor vetődik fel a kompozíció kérdése a világ felépítésének egységével s természetesen kezdetével és végével kapcsolatban.

3. A „kezdet“ és a „vég“ kategória olyan kiindulási alap, amelyből a továbbiakban konstruktív tér- és időrendszerek fejleszthetők ki. E kategóriák (kezdet—vég) egyikének erőteljesebb hangsúlyozása a struktúrán belül korántsem jelenti azt, hogy a másik fogalom strukturális oppozíciójának kell tekintenünk, mert ezek a kategóriák távolról sem alkotnak minden rendszerben páros oppozíciót.

3. 1. Így pl. létezik a szövegeknek bizonyos csoportja, amelyben a „van kezdete“— „nincs kezdete“ oppozíción van a hangsúly. Az első összetevő („van kezdete“) szinonimái e rendszerben a következők: ,valós kezdet’, ,örök kezdet’, ,értékes kezdet’; a második összetevő („nincs kezdete“) szinonimái: ,valótlan kezdet’, ,értéktelen kezdet'. Az orosz művelődési anyagon belül maradva, a kijevi korszak szövegeinek felépítésében ez pl. az egyes jelenségek eredete iránti fokozott érdeklődésben nyilvánul meg. Az ország, a szokás, a származás, a nem, a hit, a bűn csak olyan esetben tarthatnak számot érdeklődésre és jelentőségre, ha rá lehet mutatni „gyökerükre", eredetükre, mintha más összefüggés nem is létezne.

3. 1. 1. Ezzel összefüggésben csak az ismétlődő események érdekesek, vagyis a hasonló jelenségek valamiféle láncolata, amely azzal válik hozzáférhetővé a megismerés számára, hogy a korábbi eseményre vonatkozik. A testvérgyilkos fejedelem modellje az első testvérgyilkos, Káin lesz. Novgorodi Igor fejedelem modellje Oleg Csernyi- govszkij, aki elsőként támasztott viszályt a hercegek között.

3. 1. 2. Azt a művet (amelynek van kezdete), úgy értelmezik mint megsemmisít- hetetlent, (amelynek nincs vége). így a Föld keletkezéséről szóló mítoszoknak (vagy

a „kezdet” és a „vég” fogalmak szerepe a művészi szövegek modellálásában