Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Csanda Sándor: Néhány szempont egy modern vers elemzéséhez

A rakodópart alsó kövén ültem,

Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.

Kiss Ferenc, József Attila ritmikájáról értekezve, felhívta a figyelmet arra is, hogy a mondanivalóval összhangban ritmusváltás, szólamok szerinti tagolódás is észrevehető a költeményben. „A második sorban, ahol határozatlan és sekély ez a tagolódás, az ábrázolt folyamat, a halk, egyhangú, egybefolyó úszás képzete nem tűri meg a mély tagolódást. Az ellentétes képzetek ennek az osztódásnak a révén különülnek el a negyedik sorban: „hogy fecseg a / felszín, / / hallgat a / mély“. Az éles ütemhatárok miatt a szólamok közötti nagy szünet előtt szépen ellassúdhat, leereszkedhet a hang. A hatodik sor felsorolásában az egyes gondolat elemek így kaphatnak igényükhöz mért nyomatékot: „zavaros, / bölcs és I I nagy volt a t Duna“. Ez a tagolódás tehát az elmélyülő szemlélődés ritmikai megfelelője, s kereteiben a finomabb rezzenéseket gazdag metrikai árnyalások hozzák.“ [Irodalomtörténeti Közlemények 1957. 95.)

Ügy véljük, az elmondottak nem meríthették ki az idézett költemény értelmezésének valamennyi tartalmi és formai elemét, mert a jó vers szinte kimeríthetetlen lehetőségeket nyújt az elemzésre. Annyit azonban bizonyára sikerült igazolnunk, hogy a stíluselemzés nem csupán a forma vizsgálatát jelenti, mert a költemény nyelvében rejtőzik a tartalom, a maradandó művészi igazság is.

Elhangzott a magyar szakos tanárok pőstyéni továbbképző tanfolyamán, 1971 decemberében.

Szidorov Valentyin: A hinta /tempera, 1969)

Hmm