Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Csanda Sándor: Néhány szempont egy modern vers elemzéséhez

A vers keletkezésének körülményei. A költemény először 1936-ban, a Szép Szó folyóirat könyvnapi kiadványában, a Mai magyarok régi magyarokról című történelmi esszégyűjteményben jelent meg. A könyvet a Magyar Nap, Csehszlovákia Kommunista Pártjának napilapja annak idején úgy üdvözölte, mint a haladó hagyományoknak a népfrontpolitika szellemében való értékelését. A Kommunista Internacionále VII. kongresszusának határozata nyomán az egyes országok kommunista pártjai a polgári történetírás és a fasizmus történelemhamisításainak leleplezésére, a demokratikus hagyományoknak a tömegekben való felélesztése érdekében intenzíven foglalkoztak a pozitív hagyományok újraértékelésével. A Szép Szó tanulmánykötete azonban nem egészen a kommunista népfrontpolitika jegyében született (kivéve József Attila versét), s különböző eszmeiségű írásokat tartalmaz. Horváth Tibor Árpádról, Málnási Ödön Werbőczyről, Móricz Zsigmond Bethlen Gáborról, Németh Andor Mária Teréziáról, Fejtő Ferenc Martinovicsról, Kassák Lajos Petőfiről értekezik a kötetben, egymástól eltérő álláspontot képviselve.

)ózsef Attila nemcsak ebben a versében, hanem ekkoriban írt újságcikkeiben is kifejezi, hogy szívügyének tartja a francia típusú antifasiszta összefogás eszméjét. A Magyar Nap Csehszlovákiában is közölte egyik, eredetileg a Brassói Lapokban megjelent nyilatkozatát, amelyben a népi írókról szólva, többek Iközt ezt mondja: „Egyébként csak természtes, hogy én, aki a társadalmi kérdésekben a tudományos szocializmus logikáját veszem irányadóul, legfeljebb csak fegyverbarátjuk lehetek az új népieseknek, az is csak addig, amíg valóban demokratikus és szociális, ha nem is szocialista követeléseikkel megérdemlik a rokonszenvet. Nagyon sajnálnám, ha sok gyakorlati pontban megegyező közös követeléseinkért az új népiesek vonakodása miatt nem léphetnénk fel a jövőben együttesen a francia népfront mintájára, ahogy azt a Szép Szóval szeretnék megtenni." (Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? Magyar Nap 1937. VI. 25.)

Eszmei tartalom. Az A Dunánál című költemény a népek barátságának fontosságáról, az egymás ellen törő szomszédos nemzetek átkos viszályairól szól. A verskompozíció első részéből azt látjuk, hogyan indítja meg a költő elmélkedését a Duna mélysége, nagysága és nyugalma. A költeményt indító vershelyzetet így jellemezhetjük: a költő visszaemlékezik a Dunánál való üldögélésre, s ehhez az élményhez fűzi gondolatait. A harmadik strófában a szemergő eső József Attila emlékezetébe idézi a szomorú múltat. A vers a továbbiakban mély filozófiai gondolatokat tartalmaz a költő őseiről, akiktől százezer év tapasztalatait örökölte. A népek testvéri összefogásának eszméje a szóképekben az idő és az anyag, a világ anyagi egységének eszméjével párosul.

A mű harmadik része személyes vallomással kezdődik: a költő sem a fasizmus idején sokat emlegetett ,jtiszta“ faj utóda: anyja kun volt, apja román, mégis egymásra találtak. így alkotnak egyéniségében dialektikus egységet a különböző fajú „őssejtek“. A záróstrőfa tartalmazza a mélyértelmű bölcselkedés legfontosabb részét: amint a Duna hullámai egymást ölelik, úgy kell egymásra találniok az ellenségeskedő Duna menti szomszédoknak. A költemény Horthy-Magyarország nemzetiséguszításával, a fasizmus előretörésével szembeállítja a népek kölcsönös megértésének, a nemzetköziségnek magasztos eszméjét. A vers eszmeiségének részletesebb interpretálását a stílus, főként a szóképek elemzésével érhetjük el.

Műfaj. Az olyan lírai verset, amelyben a költő a világra, az emberi társadalomra, a Duna menti népek testvériségére vonatkozó eszméket mondja el, bölcselő költeménynek nevezzük. A bölcselő költemény ismertető jegye az eszme fejtegetése, de az előadás hangja mindvégig lírai, mert a költő benső énjét, egyéni gondolatait fejezi ki. Az A Dunánál a bölcselő költeményeknek a bonyolult, a dialektika törvényszerűségeit követő szocialista típusába tartozik.

Stílus, szóképek. A költemény mondanivalóját sajátságos, gyakran többértelmű szóképek és költői jelzők fejezik ki. Egyszerű tényközléssel, elbeszélő mondattal kezdődik: „A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.“ A két első sor a múlt idejű vershelyzetet mutatja be, s ehhez kapcsolódnak a költő tűnődései a Duna menti népek sorsáról: múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szóképeinek nagy része többértelmű, többsíkú, köznyelvre nehezen fordítható. Ilyenek már a harmadik és negyedik sor metaforikus kifejezései is: „Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.“ A „sorsomba merülten" bizonyára a gondolatokba merülten köznyelvi metafora analógiájára keletkezett, de sokkal többet sejtet s új