Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Chmel, Rudolf: Adalék a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok tanulmányozásihoz

a képességet, hogy az ifjúság szellemét megnemesítsék és magasabb eszmények felé irányítsák". (Národnie noviny 1879, 51.) Vagyis nevelői, didaktikai funkciót hangsúlyoz, nem pedig esztétikait. Csak egy ízben Irt pozitív értelemben szerzőről, amikor egy ma már ismeretlen író, Almási Balogh Tihamér (1838—1907) A tót leány című népszínművéről számolt be. Vajanský dicsérte a pozitív szlovák figurák szép és kedvező rajzát, ugyanakkor élesen visszautasította az egyébként is soviniszta szempontokat érvényesítő Beöthy Zsolt kritikáját, aki nem is a művet, hanem magát a szlovák figurák létezését bírálta, és meg akarta gátolni a darab bemutatását. Vajanský ítéletei a magyar irodalomról a kor társadalmi-politikai helyzetével függtek össze, a mártoni szárny egyre erősödő ruszofilságával, s csak elenyésző objektivitással vették tekintetbe az irodalom állapotát.

Jozef Skultéty tevékenysége a magyar irodalom vonatkozásában sokoldalúbb, tárgyszerűbb és részben objektívabb volt. Ifjabb éveiben még intenzívebben érdeklődött a magyar irodalom iránt — alsós gimnazista korában magyarnak vallotta magát. A Výber z maďarskej literatúry (Válogatás a magyar irodalomból) című kéziratos anyag is erre vall. A gyűjteményt Adolf Svätopluk Osvald és Jozef Škultéty állította össze (Budapest 1875). A Matica irodalmi archívumában őrzött terjedelmes kézirat két részből áll. Az első [5—36 old.) a Névy után Skultéty által írt Krátky prehľad dejín literatúry maďarskej (A magyar irodalom rövid történeti áttekintése), a második részt a Versek alkotják, eddig a maga nemében a magyar költészet első idegen nyelvű antológiája, rövid tájékoztató portréval minden bemutatott költő előtt, Csokonaitól Gyulaiig és Tóth Kálmánékig. Az, hogy nem jelent meg, valószínűleg az 1875 utáni helyzettel magyarázható. Škultéty bevezető tanulmánya nem eredeti munka: egy ma már kevéssé ismert korabeli irodalomtörténész és esztéta, Névy László (1841—1902) munkái alapján született. Andrej Mráz utal rá, hogy Škultéty ismereteinek bővülése és módszertani iskolázottsága szempontjából a pesti egyetemi előadások, főleg Salamon Ferenc irodalomtörténész órái is jelentősek voltak.9 A kritikában Salamon a konzervatív realizmus hirdetője volt, s mint történész a pozitivizmus felé közeledett. Ma már nehéz megállapítani, hogyan jutott Skultéty Névyhez, akinek nem volt központi helye a korszak irodalomtudományában. Lehetséges, hogy Névy-előadások vagy tankönyvek nyomán dolgozta föl a témát, mert szorosan vett magyar irodalomtörténetet azokból az időktől nem ismerünk tőle, ezért a Skultéty-szöveget sem tudjuk szembesíteni a forrásával. Škultéty a bevezető tanulmányban „kritikai módszert és rendszert" („kritický postup a spojitosť'] követ, a szerzők életrajzát és más tevékenységét a bevezető arcképvázlatokban nyújtja, azaz számára bizonyos értelemben az irodalmi folyamat általánosabb szempontjainak fölvázolása a fontos. Szlovák vonatkozásokra csupán utal (Beniczky Péter és Bél Mátyás esetében). Skultéty kéziratos másodszövege az első szlovák nyelvű magyar irodalomtörténeti áttekintés. Mind keletkezését, mind józan és objektív hangját tekintve, figyelemre méltó tett egy olyan korban, amikor a utolsó szlovák kulturális vívmányok is pusztulóban voltak. Ugyanakkor Skultéty magyar irodalmi érdeklődésére is vall, és jelentős módon dokumentálja a szlovák irodalomnak azt az igyekezetét, hogy a realizmus kibontakozásakor alkotó módon nyúljon a magyar irodalomhoz.

Miután Skultéty Mártonba költözött, a magyar irodalomhoz való viszonya olyan irányban alakult, ahogy azt Matzenauer Petőfi-fordításairól írt szavai jelzik. Ennek oka a mártoni központ szláv, orosz és eleinte részben még csehbarát orientációja, azaz csupa objektív politikai ok volt, a szlovák irodalomnak mint ideológiai funkciónak védelmi pozíciója, amely a magyar társadalommal, kultúrával és irodalommal szinte minden kapcsolatot megszakított. Végül maga Pest (1872 óta Budapest) sem volt már azonos a hatvanas és a hetvenes évek első felének azzal a centrumával, ahol még több szlovák újság, almanach, folyóirat és más vállalkozás szerkesztősége is székelt.

Tágabb értelemben a szláv szempont határozta meg Škultéty szerkesztői, kritikusi és politikai gyakorlatát. Ezért a magyar irodalom problematikáját gyakran leegyszerűsített, s főleg a magyar Irodalomtöriténetítrásból és kritikából irányzatosan kiragadott „negatív“ idézetek fölhasználásával tálalta. Egy ilyen idézet után fölkiáltott: „Halljátok, emberek? Az általános magyarosítás idején, amikor szégyentelenül a leg9 A. Mráz, Jozef Skultéty. MS 1933, 29-30.