Irodalmi Szemle, 1972
1972/3 - Chmel, Rudolf: Adalék a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok tanulmányozásihoz
elvibb jellegű nyilatkozatokról, hanem inkább arról, hogy a magyar irodalmat mint negatív mintát idézték (Šafárik, Kollár, Štúr, Húrban, Kalinčiak), úgy hogy a két irodalom lehetőségeit mérték össze (Hollý Vörösmartyről, Palkovič Kissről). Az említett szerzők egyre következtesebben a saját létező szlovák kulturális tudatukra támaszkodtak. Túlnyomórészt egy-egy szerző vagy mű véletlenszerű, alkalmi széljegyzeteléséről volt szó (Dugonics Etelkája, Kiss János, Vörösmarty, Jósika, Jókai élete és művei). Ha a magyar irodalom fejlődési szakaszait vizsgáljuk (analőgiásan — irodalmi irányok szerint — a szlovák irodalommal), látjuk, hogy a magyar reformkor (1772—1849) szerzői és művei — lényegében a szlovák nemzeti újjászületés megfelelői, hasonló stílusrétegeződéssel — a korszak szlovák irodalmában nem találtak jelentékenyebb visszhangra. A magyar irodalom műfajban, tematikában és egyebekben is intenzív fejlődésnek indul. A költészet mellé fölfejlődik a dráma, s az újkori próza és kritika is megjelenik; jelentős a politikai és tudományos irodalom — a korszak szellemi és irodalmi áramlatainak megannyi fontos alkotórésze. A szlovák és magyar irodalmi fölvilágosodás analóg fejlődésen esett át. Az átmenet a klasszicizmusból a romantikába viszonylag szintén megegyező volt. E hasonlóságok ellenére, a két irodalom kölcsönös érdeklődéséről csak minimális számú konkrét adat tanúskodik. A szlovák irodalom struktúrája kevésbé fejlett vagy differenciált; a két társadalmi struktúra is eltérő. Az irodalmi élet filozófiai háttere nálunk elsősorban német hatás alatt áll, míg a magyar, főleg romantikus, nemzedékre érezhetően a francia irodalom és filozófia hat. Mindkét oldalon részleges elszigetelődés figyelhető meg, (Közép-kelet-Európa kis nemzetei a nemzeti felvilágosodás korszakában főleg a saját fejlődésük szempontjából figyelték az irodalom alakulását). Az irodalmi elszigetelődés irányába hatott az 1848/49-es forradalommal betetőzött politikai fejlődés is. A romantika felbomlása és az irodalmi realizmus kezdetei idején, a megváltozott politikai, kulturális és irodalmi viszonyok között részben mélyülni kezd a szlovákok érdeklődése a magyar irodalom iránt — egyrészt fordítások, másrészt a magyar irodalom kritikai fogadtatása útján, több szlovák folyóiratban. A témákat (személyek — Eötvös, Petőfi stb., intézmények — Kisfaludy Társaság) azonban többnyire szűk nemzeti szempontból pertraktálták. A korszak legjelentősebb dokumentuma Koloman Banšell terjedelmes írása a Slovenské novinyban. Címe: A magyar forradalmi költészet szelleme (Duch maďarskej revolučnej poézie, 1874). Banšell az induló nemzedék új irodalmi koncepcióját fejezte ki, amikor ismételten arra törekedett, hogy a költészet és a költő funkcióját a régi, a konzervatív nemzetébresztő irodalmi program ellenében fogalmazza meg. Petőfihez fPetőfimu) című versében, amely 1869-ben, tehát Banšell eperjesi tanulmányai idején született, úgy fordul a magyar forradalmi költő felé („Pevöe, pravzor môj!..." — Példám vagy, dalnok...!), hogy a líra és a költő tág értelmezését nyújtja: Darmo ... Lež pevec nespieva len rodu svojemu krásu, blaženost slobodu: Poet je poetom sveta! A vers utolsó szakasza nemcsak Banšell Petőfi-csodálatát fejezi ki, hanem a szerző eszmei-esztétikai programjának („szabadság és szerelem“) a megfogalmazása is: Nuž ľúbim ta ja, pevöe môj súcity, mladistvých letov mojich vzorom si ty, snáh, túh mojich najvyšší cieľ. Ő, nechže duch tvoj s mojím sa zlúči a s mojím citom tvoj cit horúci, bych slobodu a lásku pel! Banšell 1869-es, Petőfi emlékezetének szentelt sorai, együttműködése az oppozíciő lapjával — a Slovenské novinyv<al, valamint cikke, A magyar forradalmi költészet szelleme mind fontos részét képezi a szlovák-magyar viszonyról kialakult korfelfogásnak. Ha Banšell a 60-as évek végén és a 70-es évek elején még a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ forradalmi jelszavának realizálási módjait kereste, és igyekezett azt a szlovák-magyar együttélésre is alkalmazni, később személyes hajlamai s főleg az
