Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Bata Imre: Weöres Sándor

Bata Imre WEÖRES SÁNDOR Weöres Sándor 1913-ban született, s 1927-ben — tizennégy éves korában — már közlésre érett verseket ír. Két nagy nemzedék előzi meg fellépését. A magyar líra huszadik századának első nagy nemzedéke a modern verset alkotja meg, a huszas évek elején megmutatkozó második generáció pedig az ellenforradalmi korszak politikai ellenzéke lehet. Weöresnek — és nemzedéktársainak — viszont nem jut már ilyen történelmi feladat. Oly időben lépnek fel, mikor a gazdasági válság nyomán amúgy is elrekesztődnek a lehetőségek. Weörest se várja nyitott kapu. Éveken át vidéken, a dunántúli centrumban, Pécsett ragad. Itt végezte el az egyetemet. Nemzedéke értelmisége állástalan, telente havat lapátol, aztán reménykedik, majd csak kenyérhez juthat. Weöresnek a Nyugat mértékadó esztétikája szerint különböznie kellene, közvetlen elődei szerint pedig a közélet sodrába kellene vetnie magát. Weöres különbözni se akar, a közélet sem vonzza. Generációja szószólójaként Harmadik nem­zedék című költeményében elutasítja az előtte járók közéletiségét, de azt is kijelenti, közvetlenül nem is akar társaival jelen lenni a közéletben, mert költészetében úgyis megnyilatkozik a kor szelleme, ő is azonosul a kor szenvedő emberével. Falun nevelkedett. A dunántúli Csöngén gyerekeskedik, Szombathely — az ősi Sa- varia — fogadja be középiskolájába. A pécsi egyetem jogi, majd bölcsészettudományi karán végzi az egyetemet, itt szerez bölcsészdoktori címet is A vers születése című tanulmányával. Budapestre, a magyar irodalmi élet centrumába csak későn kerül. Ma­gányos gyermekként nőtt fel. Apja az osztrák-magyar hadsereg tisztje volt, az 1918— 1919-es forradalomban a hadseregben marad, a Vörös Hadseregben is szolgál, ezért az ellenforradalmi rendszer rangjától megfosztja és nyugdíjba küldi. Ettől kezdve Csön- gén gazdálkodik. Itt érik Weörest is az első elhatároló élmények, innen van mentali­tásának, kedélyének alapszíne, mely az idők során alig változik. Bármennyit is beszél­nek intellektualitásáról, filozofikus emelkedettségéről, ezoterizmusáról, a természeti ember életérzése átüt az áttételes rétegeken, közvetlenség és természetesség jellemzi lírája elemi változatait éppúgy, mint bonyolult, sokhangú költészete alapjait. Magányos, hamar olvasásira fkapó lélek. Tizenöt éves korában mái Laoce-t olvassa. Intellektuális vonzalmainak egyik legkorábbi s a későbbiek során is nagyon fontos köre a keleti vallások, filozófiák. A hindu és buddhista gondolkodásmód. Világ- és létszemléletének itt gyökereznek legmélyebb vonásai. Itt személyiségfelfogása is. Az élet, a mindennapi különösebben nem érinti. Szereti a tárgyi világot kívülről és felül­ről szemlélni. Az élet változékony folyamatát esetlegesnek és értéket, lényeget nem érintőnek minősíti. A lét dolgai: az állandóbb, az ismétlődő szférák, a térben is, időben is átfogó és személytelen viszonylatok iránt fogékony. Élet helyett a lét, élmények helyett az evidenciák izgatják. Az evidencia: létünk alapjaiban ragyog. A személyes és az érdek helyett a személytelent és az írdeknélkülit véli emberi és költői megvaló­sulási terének. Ezt akarja hát bevonni költészete vonzáskörébe. Nem az életrajzi élményekből fakadnak tehát versei, nem összefüggő élmény-egé­szeket választ költői tárgynak, az élet anyaga itt valóban anyag, nyelvi és belső világát közvetíti általa. Ezért a formára érzékenyebb, mint a tartalomra. Tartalmai gyakran másodlagosak, műveltsége köréből vettek, a formát munkálja meg, s e művi-

Next

/
Thumbnails
Contents