Irodalmi Szemle, 1972
1972/3 - Károlyi Amy: Versek
Károlyi Amy tál lencse Sohse szerettem a lencsét kemény mint a koppanóbogár zsizsikek lakóhelye lencse alakú anyajegy tál lencse s van aki jussát adja érte s te szépülsz tőle, hogyha megeszed szemlencse nagyító lencse lyukat égettek vele lepedőbe a szomszéd gyerekek etude üveghangra cukorbokorban jégbokorban üvegbokorban dallambokorban alszik a holdfény hajú lány talán talán egy könny fölébresztené de a könny, a gyöngy, a szív no meg a hold a tiltott szavak listáján van így hát a — hm — fényhajú lány alszik, alszik véghetetlen üvegbokra törhetetlen schizofrén Nem tudom hogy tört el a tükör. Cserepei csupa részlet. Csupa maradék. Szoknyára sok, kabátnak kevés. Az egyik képnek lába hiányzik, a másiknak feje. Hol keressem a lábat, hol keressem a fejet? Olykor csak zsebkendő-saroknyi az emlék, a zsebkendő milyen ágon akadt? Ezek a tükördarabok gonosz békaszemek. Innen, onnan, mindenünnen reád pislognak. Világító metszőpontjai egy vasúti hálózatnak. Csak ők látszanak, az út nem. Az út a repedés. Brüsszelt, Rómát, Szentendrét tükrözik a békaszemek. jegyzet Idegen életekben járok mint palackban. A szív árnyas kerti útjain egy kőpadra dőlök. Holdfehér szobor omlik elém. Mit kér, mit akar, mért remeg? Könny és harmat keveredik a fűben, bepárásítja félcipőm. Talán maradok, talán elmegyek. Ivan Franko aortáiban lépegetek. Hajlott háttal. Piros alagút. Blaga. Pillát. Kísértetek. Múlt század. Századforduló. Ilyen leszek? Novomeský szívkamráiban üldögélek. Billenyűiken játszadozok. Élő és halott regiszterek. Elrémít e bonctani közelség. Talán maradok. Talán megyek.
