Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - FIGYELŐ - Varga Imre: A tenger idézése

mégsem igaz. Éppen az egymással szembeállított Idézetek bizonyítják, hogy Mikola Anikó nem csupán a fent említett érzéseket akarja rögzíteni, hanem — legalább ilyen intenzitással — a fölsorolt érzések ellentétpárjait is. Azt mondhatnánk, hogy a félelem, a magány kontraszt-teremtő elemként funkcionál, s azt célozza, hogy a sötét háttérből még inkább kiragyogjon a fény, a humánum fénye:

Utaimon árnyékok sietnek, csendes völgy kígyók fészke lett.

A fényt a gyökerekbe rejtem, ne lásd a keselyük hogy születnek, hogy lesznek kövekből tigrisek, fűszálakból bilincsek, sziromból dárdahegy.

„A költészet katarktikus hatásának az a lényege, hogy az olvasó felismeri: róla és neki szól a »mese«. A befogadásból névre szóló következtetést szűr le. A befogadási folyamat belehelyezkedő-azonosuló, majd összevető, ítélkező stációi után elérkezik az önismeretig“ — írja Forgács László a marxista irodalomesztétika alapjait taglaló, az A költészet bölcselete című művében. „A tragédia szónak a költészetben nem az a jelentése, mint általában. Ott nem a katasztrófával azonos; több annál, csaknem a tragédia ellentéte; a tagadása mindenesetre, jóra törő küzdéskényszer mindennel szemben. .. Nem elfogadása annak, ami elkerülhetetlen“ — vallja Illyés Gyula.

Mikola Anikó kötetében nem annyira a sötét hátteret, mint inkább a belőle kivillanó fényeket érzékeljük. A tisztaságigényt, a jóratörést, a sóvárgást a harmonikus élet után. Sóvárgás. Ritmuson, rímen, képeken túl ez a szó maradt meg bennünk. A kulcsszó. S a Tűz és füst között című versben megfogalmazott, mindannyiunknak címzett invokáció:

Hullass a tűzre könnyeket hints rá csokornyi margarétát adj innom bérced karsztvizéből adj enyhet tűz és füst között

Szólhatnánk még a gondosan kimunkált stílusról, a leheletfinom pasztell képekről, a versek megkapóan lágy zeneiségéről. Mégsem tesszük, mert úgy érezzük, a kötet legfontosabb vonása az a Mikola Anikó vállalta törekvés, melyet Rimbaud így fogalmazott meg: .. gyűlölöm a misztikus lendületeket, a stílus különcségeit.

Üdv a jóságnak.“

Zalabai Zsigmond

a tenger idézése

.. szinte kétfelől szegődik hozzánk a pusztulás: a jövő és a múlt felől."

(J. Andrzejewski)

I. Irány nélküli megközelítések

a) A kép leggyakrabban a távollevőt mutatja, hogy ily módon is irányt szabjon a képzelőerőnek, semleges útszakaszt hagy fantáziánknak a nekifutásra, s időérzékünk, ránk kövesült időszemléletünk burkát feltöri, és mi védtelenül állunk a líra fényében, sötétjében, mint a felajzott szívű-agyú költő a dolgokéban. Míg a kép tár