Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Tőzsér Árpád: Beszélgetés a szerzővel
fák Egyhelyben állják le életüket Szerényen bölcsen fél lábbal földben Fél lábbal földben kezdettől sírban csüngenek derűsen a tengelyükben Kivágják őket: zúg a hiányuk lombja az égben Kiássák őket: indázik tovább helyük a földben Beszélgetés a szerzővel SZERKESZTŐ: A szlovák költők közül Te vagy talán az egyetlen, aki a kötött formát is műveli: csaknem kizárólagosan rímes és kötött ritmusú verset írsz, sőt az utolsó kötetedben sok a szonett-formájú vers is. De ahogyan ezt a kötöttséget (főleg az alliterációkat, a belső szójátékszerű rímeket, a triviális ritmusokat) túlhajtod, abban érzek bizonyos parodizáló törekvést is. Jól érzem? SZERZŐ: Ha már válaszolnom kell, akkor először is engedd meg, hogy kiigazítsalak: távolról sem én vagyok az egyetlen szlovák költő, aki a „kötött formát is műveli“. Az idősebb Valentin Beniaktól az ugyancsak szonettekkel kísérletező fiatal Marián Kováőikig sok szlovák költő nevét említhetném itt. De a Spokornatenie című kötetemmel kapcsolatban általad említett szonettjeim tulajdonképpen nem is igazi szonettek, sokkal inkább antiszonettek. Más szóval: a 14 soros vers-terjedelmet egyszerűen csak ideálisnak találom a mondanivalómhoz. Arról van szó ugyani9, hogy ezekben a szonettekben, mint ahogy az egész szóban forgó kötetemben (de a korábbiakban is) máshol van a lényeg: a tömörségben, a szó tiszteletében, a sűrítettségben, a tárgyszerűségben. Abban azonban igazad van, hogy a belső rímek, alliterácíók stb. túlhajtása inkább arra szolgál, hogy az olvasót zavarba hozza, a lényeget eltakarja, a felületes olvasót elmélyülésre késztesse. Paradox módon beszélhetnénk tehát talán az általad felvetett parodizációról is. De nem részletezem, hisz: „A költészet titka a — titok“ (Ján Skácel). Talán még annyit: mindez sokkal nagyobb mértékben összefügg matematikai-fizikai műveltségemmel, mint ahogy gondolnád. Ki tudja?! Persze, az igazság az, hogy inkább ösztönösen, mint tudatosan csinálom, amit csinálok, s épp ezért bátorkodom kijelenteni, hogy túlságosan másként már nemigen fogok írni a jövőben sem. Másként sem, s másról sem, s egyszerűen azért, mert valószínűleg már nem sokat változom. Engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban egy régebbi írásomból alföld Itt úgy járj mintha szakadék fölött járnál Ogy állj meg mint hogyha csúcson egyensúlyoznál — Föld levegő víz Mindennapi föld: padló tető fal Síkság — mélységgel teljes s fordított magassággal végül Jegenye árnya átlót von szögtől szögig a szántókon 1 bőrünkön évgyűrűk a nyarak pirosak bronzbarnák aranyak Szemérmes a kút kiizen a mohó nyárnak: nincs vizem Tőzsér Árpád fordításai
