Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - FIGYELŐ - Karsay Katalin: Beney Zsuzsa: Tűzföld - Szuchy M. Emil: Jozef Hollý és Thurzó Gábor színművei a MATESZ színpadán

az új szövegbetétek és az aktualizáló textusok — ha ötletesek is — megbontják a Hollý-féle szövegkonstrukció dramaturgiai felépítését és a vígjátéki zsáner cselekménysorát. Ezáltal a szereplők is inkább mókáznak, mintsem gondolatokra döbbentenek. A csínytevést, a furfangot, a rutinos színpadi-rendezői helyzeteket hangsúlyozzák, nem a tudatosan ostorozó társadalombírálat lélektani oldalát, de a cselekményből így is kiérezni a figyelmeztető allegóriát.

Konrád József rendezői érdeme, hogy a szereplők karikírozó helyzetkomikumáí jellemkomikummal igyekszik bővíteni. Humora gyakran telibe talál, bár a „három doktor“ némafilmekre emlékeztető burleszkjeleneteinek fölöslegesen eltúlzott bohózatötleteit nemegyszer soknak érezzük. Tóth László (Topolszký) antréja pompás, jellem- rajza kitűnő, játéka azonban cizelláltabb mértéktartást igényelne. Félő ugyan:s, hogy a „vidéki“ előadásokon áteshet a ló másik oldalára. S kár lenne, ha devalválódna remek figurája. Ugyanezt mondhatom Siposs Ernő [Zelenák] és Turner Zsigmond (Hubánusz) „doktorok“ játékáról is. Mesterségbeli tudásuk ellenére engednek a helyzet adta csábításnak is. Hajszálon múlik, hogy játékuk hitele veszélybe nem kerül. E szempontból módosítani kellene a komikai elemek mértékén, felül kellene vizsgálni a Potocký család és a három „ripacs-doktor“ gondolatközléseinek moralizáló hatását is, nemcsak a humorkeltő effektusokat.

Az előadás kimagasló színészi alakítása kétségtelenül Bugár Gáspár Vonyavkája. Mértéktartó humorával kiválóan oldja meg feladatát. Méltó partnere Ferenczy Anna (Karolina), aki a szerep lehetőségeit sokszorosan túlhaladó, „igazi“ aggszűzet kreál. Bájosan és meglepően felszabadultan mutatkozott be első nagyobb szerepében Kovács Júlia (Fedor). Csupa élet pékinasa üde ritmust vitt az előadásba. Fazekas Imrét (Potocký pékmester úr) sok tapssal jutalmazta a közönség. Színészi biztonságával sokszor az előadás lelke volt, s mint jellemszínész is figyelemre méltót alkotott. Dráfi Mátyás játssza a címszerepet, a furfangos Gelot. Érdekes színészi munkájában afféle modern intrikust igyekszik alakítani. Tudatosan keresi a néző felé vezető közvetlenebb utat, bár nemegyszer nála is a rutin jut szóhoz, s bizonytalanná teszi spontánnak vélt megnyilvánulásait. Keveset mondó Petrécs Anni (Zselmíra) és Szoby Gabi (Elenka) játéka. Hibájuk, hogy mindketten csak a hatás kedvéért, nem a gondolatiság jegyében játszanak. Jobban alkalmazkodik a vígjátéki zsáner színpadi lehetőségeihez Pöthe István (Záhorszký) és Ropog József (Kovács), akiknek romantikus hangulatú jelenetei színészileg is megoldottak. Rozsár József (Kérő), Palotás Gabi (Amália) és Király Dezső (Wachsler) szűkre szabott szerepükben is a rendezői elképzelésekkel összhangban mozognak.

Platzner Tibor hangulatos és célszerű díszlete szín- és térhatásokban kifejező, Ľudmila Purkyüová jelmezei ugyancsak modernül korhűek.

Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a néző és a kritikus pozitívan értékelheti az előadást. S abban a reményben zárjuk bírálatunkat, hogy az elkövetkező műsorok kidolgozásában jobban figyelembe veszik a színészi állomány lehetőségeit, a fiatalok buzgó lendületét, a néző és a színész egyre termékenyebb kapcsolatát, és kellemes, művészi élményekben gazdag előadásokkal gazdagítják hazai magyar színjátszásunk egyre céltudatosabb törekvéseit.

Thurzó Gábor Záróra című, két részben bemutatott színjátékával kezdte el idei, huszadik évadját a komáromi Magyar Területi Színház. A szerzőről, rangjához illően, sokat tudunk, ismerjük filmjeit, regényeit, színdarabjait, így a Zárórát is.

Egy nyári vendéglőben harmincéves érettségi találkozóra gyűltek össze az egykori osztálytársak. Az 1958-as esztendőben játszódó darab fölidézi azokat a körülményeket, amelyek között Tormos Gusztáv egyetemi tanár élete zajlik, bemutatja azt az élethelyzetet, amelybe az úgynevezett „elveszett nemzedék“ háborút és ellenforradalmat túlélt tagjai csöppentek. Jellemes és jellemtelen, egyenes és köpönyegforgató, mosolygós arccal hazudozó, a politikai fordulókban meggyőződésüket változtató figurákkal találkozunk, akik nemcsak múltjukkal, hanem jelenükkel is elénk lépnek, hogy szembesíthessük énjeiket. Az író teremtette színpadi atmoszférában egy kortárs karrierista szélhámosságai testesülnek meg egy tehetséges matematikus, Tormos személyében, aki