Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

rülték. Ha pedig a költőt és műveit valahol említették, egyszerűen agyonhallgatták, milyen irányba fordult élete végén.

Amennyire felvillanyozta Győnit a forradalom, annyira lesújtotta Mihály öccse halála. Lelki egyensúlya megbomlik: hallucinál, majd feltűnő vidámság tör ki rajta, utána teljes depresszióba süllyed. Hiába volt a baráti s az orvosi segítség, Gyónin kitör a schizofrénia, s két héttel öccse halála után, 1917. július 25-én meghal. A tízezer fogoly az orosz őrökkel együtt kíséri utolsó útjára. Holttestére vasabroncsot erősítettek, hogy felismerhető legyen, ha majd egyszer hazaszállíhatják tetemét. S ha történt is kísérlet Gyóni hamvainak hazaszállítására, a reakciós rendszer nem engedte befejezni azt a baráti akciót, amelynek érdekében már nyilvános gyűjtést is rendeztek.

így hát a szibériai Krasznojarszkban nyugszik mai napig a „véres harcok és a béke“ magyar poétája. Költő kortársai közül sokan talán túlnőttek rajta, de mégis azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek nevét hosszú időre fenntartja két verse, a Csak egy éjszakára ... és a Cézár, én nem megyek.

Kulich Ján: Jegorov (patinázott epoxidj