Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

Hogyan, milyen körülmények közt született meg ez a könyv? A páratlan érdeklődést, amellyel fogadták, az is bizonyltja, hogy rövid idő alatt 10 000 példányban fogyott el, ami az akkori időkben hallatlan, szinte elképesztő siker. (A verseskönyvek kiadásában ilyen példányszám még ma is rendkívüli eseményszámba megy.) Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk végzete.

Győni életébe is beleszóltak a szarajevói pisztolylövések. Vége a sok helyváltoztatással járó vidéki újságíróskodásnak, a vonzalmakkal tarkított s egy nagy szerelemnél megállapodott kissé bohém életnek. Gyóni, hadköteles lévén, azonnal bevonul, és 1914. augusztus 1-én ezredével elvezénylik a galíciai Przemysl erődbe. Ott először mint utászkatona dolgozott az erődítési munkákban, később a tábori újságnál. Przemyslben találkozott öccsével, Mihállyal is. Onnan küldi „őrangyalának“, utolsó nagy szerelmének leveleit és új versei egy részét, amelyeket egymás után jelentet meg a Tábori Újságban.

Az orosz hadsereg kétszer vette ostrom alá Przemyslt, másodszor 1914. november 4-től 1915. március 21-ig tartott az ostrom. Az elszánt támadásoknak és kétségbeesett védekezésnek az ideje alatt születtek Gyóni versei. Látta és közvetlenül megélte az akkori háború borzalmait. Persze, egészen téves feltevésből indult ki: azt hitte, az igazságos magyar nemzeti ügyért harcolt, védi hazáját s vele az úgynevezett civilizációt. Csak később, a fogság idején változnak meg fokozatosan a nézetei, s jön rá, hogy ö is, a többiek is, mind a feudális, dinasztikus és úri osztályérdekek eszközei voltak.

Természetes, hogy az ilyenfajta szupranacionalista költészet kapóra jött a hadvezetőségnek éppúgy, mint a kormányköröknek és az őket kiszolgáló reakciós sajtónak. A megmámorosodott polgárság s a nacionalista szólamokkal félrevezetett ifjúság lelkesedett ezen a költészeten. Jó szolgálatot tett a további háborús uszításhoz. Lobogó tábortüzek, őrség, a férfi harca „a barbárok ellen“, a szent harc a Hazáért, a „germán“ erő és a „szittya“ akarat szövetsége — mindez eszményi háttér az álromantikának. Remekül fel lehetett használni Adynak és követőinek haladó tábora ellen is, jóllehet maga Gyóni Ady költészetének tisztelője, sőt némileg visszhangja volt.

Csak egy kellemetlen dolog zavarta a Gyóni-könyv körül csapott nacionalista hűhót. Egy vers. Ennek a kötetnek, amely először 1914-ben jelent meg Przemyslben és a háború végéig további négy kiadásban Budapesten, ennek a kötetnek egy verse teljességgel kirítt a többi közül, mert ellene mondott valamennyinek, szöges ellentétben állt velük, s zavarta az egész patetikus mámort. A többi vers — két orosz motívumú verset kivéve — hamis papírformasággá vált, de abból az egyből — a címe: Csak egy éjszakára küldjétek el ó'ket —, abból egyértelműen a hamisítatlan borzalom, az ál- romantika leleplezése, a kufárkodás és a nacionalista gőg pellengérezése szól.

S úgy mondhatnók, természetes csoda történt. Hamarosan vége lett a hazafin^kodó lelkendezésnek, a dicshimnuszok feledésbe merültek, de ez az egy vers d'ddalútra indult az egész országban, sőt mi több, a jövőre is megtartotta küldetését, s ami még több, költőjét is megóvta a feledéstől.

Magam is szavaltam ezt a verset 1917-ben Selmecbányán a már említett önképzőkörben.

Szlovákra Štefan Krčméry ültette át kitűnően, s én közöltem 1942 januárjában hasonló körülmények között (szinte döbbenetes ez) a Tvorbában.

íme a vers szlovák fordításban:

aspoň na jednu noc

Aspoň na jednu noc pošlite ich teda: viťúzov a strancov, na jednu noc leda. Aspoň na jednu noc.

Ktorí hlasno hlásia, že sa nezabudne, keď nad nimi smrtná mašina raz zhudie; Keď neviditeľne vzniknú zo hmly zrná, olôvka-lastovky vražedelne frnia.