Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Ruttkay György: Egy aktivista festő vallomásai

a metszés technikáját nem ismerné, azt valami iparrajziskolából vagy egy rajztanártól könnyen megtanulhatja, nagyon egyszerű módja van. Munkáiból látom, hogy erősen metszetnek vannak elgondolva, s ha a kivitellel megpróbálkozna, sokkal gyakrabban közölhetnék a munkáiból — mivel ma szinte lehetetlen a klisécsináltatás — de különben is a metszet sokkal szebb és értékesebb is a közlésre. A dolgaira még a következő észrevételeim vannak: A figurális rajzai a leggyöngébbek — nagyon konvenciósak, és kellemetlenül rutinos a technikájuk. A füzetben a negyedik rajz hibája, hogy nagyon zsinór ozásszerű dekoráció. Különben, a másodikat kivéve, mind síkban mozognak csak, s ezért laposak és szegények maradnak. Ogy gondolnám, hogy ezeket az absztrakt témákat is térben kellene megoldania, úgy mint a második rajzot. A motívumoknak nemcsak síkban, de térben is van életük, de hangsúlyozom, hogy ezt nem tónusokkal (vagyis satírozással) kell kihozni. Az ötödik rajzon már van közeledés a felé, ami szerintem magasabb rendű. Körülbelül így fejlesztve gondolom a dolgot. Végül a harmadik számú: erősen Mattis Teutsch ízű, és ez elveszi teljes értékét. Kérem az ilyesmire figyeljen — mert Önnek igazán semmi szüksége arra, hogy bármit is valakitől kölcsönözzön. — Tovább a saját útján, ami szép és a Mattisénál gazdagabb ígéretű.

— A metszésre még egyszer felhívom a figyelmét — próbálkozzon meg vele: sikerülni fog. Ha az ötödik számút megmetszette — a matricát küldje el. Ha lesznek újabb dolgai, talán még rajzban küldje el, hogy megírhassam Önnek, melliket kívánnám metszetben közölni. — Válaszát várva, köszönti: Kassák Lajos. — Színes képeket (olaj, akvareli) nem csinál? — Ha igen, abból is szeretnék valamit látni! Olyanokra gondolok, amelyek a rajzok felfogásában (nem naturalista és impresszionista modorban készülnek) K. L. — Igaz! — a füzet első rajza is tetszik! De azt hiszem ugyan, ilyen felfogású dolgokat még jobban is el lehet mélyíteni — azt mutatja a már itt is többféle dekoratív motívummal való próbálkozása a fekete-fehér kompozíció abszolút tisztaságára és gazdagságára."

Elképzelhető, hogy Kassák levele milyen lelkesítő hatással volt rám. Nemcsak azért, mert sok elismerést is tartalmazott, hanem — és talán még inkább — mert beküldött rajzaimmal külön-külön és részletesen foglalkozott. Pedig fiatal korom ellenére — alig múltam 19 éves — több esztendeje foglalkoztam már a festészettel. Persze, ez nem annyit jelent, hogy kiállításokon szerepeltem, csupán annyit, hogy életem céljául a képzőművészetben való kiteljesedést tűztem ki magam elé. Ennek megvalósítása érdekében már alsó gimnazista koromban nemcsak rajzoltam és feste- gettem ,hanem hosszú délutánokat töltöttem a kassai múzeum könyvtárában, ahol — kezdetleges német tudásommal, szótár nélkül, többszöri átolvasással rágtam át magam

V. Kardinsky Über das geistige in dér Kunst című művészetelméleti könyvén. Éreztem, hogy ennek az írásnak korszakindító értéke abban van, hogy a képzőművészeti ábrázolás általánosan elfogadott és gyakorolt módszereivel ellentétben az egyénenként változó szabad és belső kifejezés létjogát hangsúlyozza. A színek, vonalak és formák önálló kifejezési értékét. Ezzel új értelmet és célt adott a képzőművészetnek. Az emberi szellem számára új, sajátos érvényesülési területet, amelyben az érzékelt jelenség csak másodlagos szerepet játszik, ami azonban nem azt jelenti, hogy a mű az emberi értelemtől eltávolodik, csupán annyit, hogy a természeti jelenségek a művészi kifejezés területén elvesztik elsődleges szerepüket.

Talán mondanom sem kell, hogy Kassák buzdító levelének kézhezvétele után szívesen szerettem volna a fametszés technikáját elsajátítani, sajnos azonban el kellett utaznom Kassáról, hogy lúgoson állomásozó tüzérosztagomnál ismét szolgálattételre jelentkezzem.

1918. augusztus — olasz harctér.

Fakult írású naplóm már csak a frontról, helyesebben a St. Lucia környékén levő ütegállásról — és ottani életemről — szól. Itt készültek azok a rajzaim és akvarell- jeim, amelyekből a Ma folyóirat gyűjteményes kiállítására is válogatott Kassák.

Akkori életkörülményeim — naplóm tanúsága szerint — elszomorítóak voltak. Laká