Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Gál Sándor: Szemben velem kilenc tölgyfa

sem jelent már. Valami más kellene, de azt a mást még nem sikerült senkinek megtalálnia. Csodák pedig nem történnek. Legalábbis velem nem. Túl racionálissá idomította a világ az eszemet. Csak az eredményekben hiszek, abban, amit az asztalra lehet tenni.

Talán ezt mondanám nekik, ha megértenék az emberi beszédet. S talán még mást is elmondanék nekik, mert valahogy mostanában több bizalommal vagyok a fákhoz, füvekhez, mint az emberekhez.

Erősen tűz a nap. Égeti a homlokomat. A fűvön rövidülnek az árnyak. Minden zsugorodik, s a mozdulatok is egyre nehezülnek.

Mintha minden pihenésre készülne.

Balra a virágba öltözött rododendron áll, pár lépésre tőlem bóbiskolnak a margaréták, s valahol a park felső szélén állnak a virágjukat vesztett akácok.

Mellettem mélyen hallgat az üres úszómedence, s szemben velem a kilenc tölgyfa némán issza a napot.

Janko Alexy: Ferenciek temploma (1938)