Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Simkó Margit: A színésznő

van. Sok a gond a mamával. Mindjárt itthon lesz a férjem, meg a gyerekeim, ráadásul, még te is... nekem vacsorát kell készítenem. Ha valami történne, a konyhában megtalálsz.

— A férje ... nem a bátyám, az övé, a gyerekeim, a mosásom, a házam ...

A színésznő leguggolt az ágy mellé. Az alvó megnyúlt arca sárgán világított a párna fehérségében. A fején szorosra kötött kendő, mint a halottakén, hogy le ne essen az álluk. Keze alaktalan kagylóként, mozdulatlanul hevert, az ujjakból semmi sem látszott. A színésznő megérintette a kezét.

— Mama — mondta —, mamácska ...

A beteg nem mozdult. Közelebb hajolt hozzá.

— Mamácska — mondta majdnem kiáltva — itt vagyok, ne büntess, ne halj meg, elviszlek magammal... én nem akartam így, el kellett volna jönnöm sokszor, tudom, de nem bírok többet... én szeretlek, gyere vissza, ha csak egy pillanatra is, mama...

Ráborult a nagy dunyhára, mely lesüppedt, mintha alatta nem volna semmi; annak az aszott fejnek aszott volt a folytatása is, elveszett a pihékben. Hüppögve sírni kezdett, mint gyermekkorában, ha nagyon kikapott. Zsúfolt, zajló életében eddig sosem tapasztalt érzés kerítette hatalmába: most egyedül volt, egyedül az anyja mellett, aki elmenni készül, vagy talán el is ment.

Valami meglökte, hirtelen nem tudta, hol van. A mama karja megmozdult, lassan a levegőbe emelkedett, és ott körözni kezdett, akár a szél lengette vékony faág. Egyszerre kinyílt az összezsugorodott ökölből két ujj, remegve tapogatózott a levegőben, mint a csigák nyúlványai. Aztán a másik kar is felemelkedett, és kutatva bökdösték hol az üres teret, hol egymást.

— Mama, látsz engem?

Az öregasszony nem felelt. Kezein mindig egy ujjal több nyílt ki, és karjai mind gyakrabban köröztek, kapcsolódtak össze, és távolodtak egymástól, igyekeztek megkapaszkodni valamiben, mint a fuldokló az alámerülés pillanatában.

Anna feléje tárta a karjait, és rémült kíváncsisággal figyelte, ml fog történni. Az egyik köröző kar elérte őt, és gyengén belekapaszkodott, aztán a másik tett néhány céltalan mozdulatot, míg el nem érte a feléje nyújtott kezet, hogy hozzásimuljon.

— Mama, nézz rám, mamácska!

De a mama szeme nem nyílt fel, csak a két vékony ajak egy résnylre: Te ... te... te ... — lihegte.

— Mama, én vagyok, Anna, a lányod. Itt vagyok, mondd, megismersz?

— Te... te ... te ... — ismételte eszelősen az öregasszony. Kezei görcsösen tapadtak a lánya karjára, s egyszerre torz mosolyra rándult a szája. Aztán a szorító ujjak nyíltak szét, és a vékony karok ernyedten hulltak a dunyhára. A színésznő hozzábújt. A mama arca pillanatok alatt kisimult és megszépült.

Már bealkonyodott, mikor megjött a bátyja. A sógornője is bejött a két gyerekkel. A mama addigra már összekulcsolt kezekkel feküdt a dunyhasírban.

— Meghalt a mama — mondta Anna.

A két gyerek ijedten húzódott az anyjához.

— Megismert? — kérdezte a bátyja. — Nagyon várt szegény ...

— Mi elbúcsúztunk tőle — szólt a sógornője, megnyomva az első szót.

— TI szerencsések vagytok, engem nem ismert meg — tartotta meg magának Anna az utolsó ölelkezés titkát, és megsimogatta az egyik lányka fejét.

— Liliomszagod van, Anna néni — bámult rá a nagyobbik gyerek. Legutóbb rózsaszagot mondott, de azóta egy év telt el, elfelejtette. A színésznő kinyitotta a táskáját, és kivette ezüst flakonját. Ezt neked adom — mondta — és ezt neked, nyomta a kisebbik kezébe a keretes tükröt.

— Nálunk vetettem neked ágyat, a vacsora is kész, itt kinyitom az ablakot...

— Nem, köszönöm, Teréz, én itt alszom a mamánál a díványon. Reggel korán kell indulnom, este premierem lesz. Jancsikám, értesíts majd a temetés idejéről, eljövök. Ha van kéznél nyers tej, azt 'meginnám, tégy be, ha akarsz, egy pohárral. Cigarettám van.

Egész éjjel nem hunyta le a szemét. Hajnalban menekült ki a faluból, vigyázva, hogy zajt ne üssön az autóval. Az agya zakatolt... egy fürdőt, egy hideg zuhanyt... legalább kicsit aludni, hogy el ne felejtsem a szöveget... felhívni Dodit, nem, előbb Szását... mama ... milyen csendben vívódott, de megismert, egész biztos megismert...