Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: Második születés
ragadjuk ki tervszerűen nemzetközi jelentőségű szellemi tüneményeinket egy nemzet szűk köréből, hogy a közép-ke- let-európaiság közös sorsproblémájában kapják meg igazi értelmüket, hogy ott nőjenek meg, és magasodjanak föl ahhoz a ranghoz, mely őket igazán megilleti?" Szeme azonban túllátott a határokon, Európa s a világ lényeges problémáit tűzte tollára. Már 1934-ben figyelmeztetett Hitler és Mussolini gyilkos kísérleteire; ahol s amennyiben módja és lehetősége adódott, nem mulasztotta el leírni s hangoztatni azt, hogy hová tekint, s honnan látja a jobbulás biztosítékát: „Moszkvában van a magyar proletárforradalom egykori vezérkarának nagy része is, ami politikai súllyal támasztja alá a szovjetunióbeli emigráns magyar szocialista irodalmat, ha maga a Szovjetunió mint o.z elvi közösségben testvériesült hatalmas politikai szervezet már magától is nem adna meg minden lehetőt ennek á hozzája menekült magyar szocialista irodalomnak, mely az orosz proletár forradalom egyetlen szövetségesének, a magyar proletariátusnak hazájából jött hozzá hazát keresni." A kötet anyagát Stenczer Ferenc válogatta, s látta el nagy tájékozottságra valló, alapos utószóval. Munkája eligazít a még mindig sok feltáratlan kincset őrző, gazdag és sok tanulságos problémát felvető Barta-életmű világában. Bessenyei György Második születés (Gutái Magda: Zászló a hóban; Magvető, 1968i „A költőnő érzékenyen figyeli a világ jelenségeit. A szerelem, az anyaság, a megtalált otthon — és ellenpontként az emberi szenvedés verseinek tárgya" — idézem a borítólap néhány sorát, azonnal kesztyűt dobva írójuknak. Ha már mindenáron két sarokpont közé akarjuk szorítani Gutái kötetének tematikáját, én fordítanék a sorrenden, s alapvető élményforrásának, élménytolmácsolásnak az „emberi szenvedést“ minősíteném. Bizonyításképpen a kötet egészén átvonuló leggyakoribb kulcsszavakat idézném, megadva előfordulásuk számát is: fájdalom 11 pusztulás 9 kín 8 félelem 6 árvaság 6 Kiegészítésképpen még a következő — ugyancsak többször előforduló szinonimák sorakoztathatok fel: szenvedés, gyötrelem, vigasztalanság, védtelenség, rémület, bánat, gyötrelem, gyász. Elsősorban ezek az emberrel „egyszületésű“ érzéskomplexumok alkotják Gutái verseinek tárgyát. Az ellenpont, tehát a szerelem és az otthon mint meneküléslehetőség van jelen költeményeiben: „Kivet magából az egyedüllét.“ (Engem a szerelem) „Két csendes melle: páros mécses ég a testét is kioltó robbanásig. Öntudatlan tagjai felett egy kiolthatatlan arc világít.“ (Szerelmes vers) „Hajnalt emel négy fal közé örökre a meztelen vállak világossága“ (A szoba) A fájdalom, pusztulás, kín motívuma nemcsak előfordulási gyakorisága miatt sorolandó az első helyre. A kín: Gutái leggyakoribb ihletője. A kín: világnézet és világlátás. A fájdalom: magatartás. Az intellektuális szenvedés fényt vet az elsötétült világra, fölfedve annak titkait, rejtett mozgató erőit: „A testen kívül minden elsötétül. Belül a kín világos ágai. A fájdalom világán áthajolva az értelem lámpái szédelegnek“ — írja Lélegzéstől lélegzésig c. versében. Mi Gutái intellektuális szenvedésének az oka? „Tat tvam aszi“ — idézi Ungvári Tamás Poétikája az óind brahman mondását, tanítását — „ez vagy te“: a min- denség azonos a lélekkel. Ez az azonosság szűnt meg Gutái verseiben, melyek a szubjektum-objektum különválásából, egymásrahatásából, a kettő kölcsönös viaskodásából táplálkoznak. A költőnőt riasztják a tárgyak: „... osztozkodnak szívemen a sírkőarcú tárgyak." (Megbocsáthatatlan)
