Irodalmi Szemle, 1971
1971/9 - FIGYELŐ - Mészáros László: Pontos és meztelen valóság (Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben)
lármáz, de / teszi a dolgát hite és ereje szerint, aki nem a szívvel köt / szövetséget, hanem a Nappal(Kincseket őrzök). S ez a korreláció azt sugallja, hogy a megváltás lehetőségét ugyanaz a világ hordja, mint a kiátkozásét. A paradicsom kapuja nem záratott be — csupán messze van. A Buda Ferenc-i versvilág „mély sarában" a gond „görcsös, nehéz ja, / magas fa". Lehetetlen nem észrevenni: elénkbe áll, el áll ja utunkat, belebotlunk. De tetejéről messzire látni: a reménykedés kapujába, ahol a lépteinket nem fogja le sár, ahol a küszöböt átlépve a hitehagyott ember újra megtanul hinni — az elidegenedett világban és önmaga erejében. Zalabai Zsigmond Pontos és meztelen valóság (Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben — Magvető 1970) 1. Mi az új az „új regényben“? Mészöly Miklós legújabb könyvét magyar „új regényként“ könyvelhetnénk el, mert már az első érintkezések után felismerhetők benne ennek az új irányzatnak az elemei. A kötet ezzel tulajdonképpen Az atléta halála és a Saulus után Mészöly újabb nagy kísérletét jelenti. Mint Mészöly (majdnem) minden alkotása, ez is nehéz olvasmány; szinte visszapattan róla minden megközelítési szándék. Ezt a zárt és mégis végtelen, pontos és meztelen kuszaságot talán csak többirányú hadmozdulattal lehetne felderíteni. Mindenekelőtt talán azt kellene felvázolnunk néhány mondatban, hogy mi is tulajdonképpen az „új regény“? Alain Robbe-Grillet így foglalja össze az irányzat álláspontját: az új regény nem elmélet, hanem kísérlet, amely a regény- műfaj állandó fejlődésére, valamint teljes objektivitásra törekszik, miközben az emberrel és az embernek a világban elfoglalt helyével foglalkozik, de semmilyen előregyártott jelentést nem ajánl olvasóinak. Az irányzat kifejezésmódjának lényegét ugyancsak Robbe-Grillet fogalmazta meg a legpregnánsabban: „Nap nap után tapasztalhatjuk, hogy a legtu- datosabb elmék egyre inkább viszolyog- nak a „bensőséges“, analógiás vagy bá- joló szavaktól. A láttató, leíró jelző pedig, amely pusztán jelmér, elhelyez a térben, körülhatárol és meghatároz, valószínűleg az új irodalom göröngyös útját jelzi.“ Az új regény felvázolt összetevői egyúttal az irányzat Achilles-sar- kát is sejtetik. Sartre szerint — aki Objektív irodalom című tanulmányában lényegében az új regény mellett száll síkra — ezek a könyvek remekül ábrázolják azt a szituációt, amikor az ember egyedül marad a világgal, és „csak a szemére hagyatkozhatik". Nyilvánvaló, hogy a született vak sohasem érti meg a mi világunkat, a látó ember viszont nem hagyatkozhatik csak a szemére. Az új regény „leíró formalizmusa“ (B. Dórt) a felvevőgép objektivitását igyekszik utánozni (analogizálni). A felvevőgépet azonban mindig egy konkrét ember állítja be és mozgatja. Az ember is mozog a tárgyak világában. Ez a mozgás pedig nem azért történik, hogy az ember (a szem) csak tükrözze a tárgyakat, hogy feltárja a panorámát, hanem azért, hogy eligazodjék közöttük. A tárgyakon túli összetevők determinálják ezt a mozgást. Lukács György szerint a puszta leírás csak a naturalizmusba vagy a szimbolizmusba torkollhat, de soha nem a realizmusba. Az ilyen leírás aztán bármilyen jelentésekkel felruházható. Az új regénynek ez a kérdésgubanca már nem csak a valóság adekvát ábrázolásának problémáját tartalmazza, hanem az ilyen (problematikus] művek megértésének, magyarázásának és kritikájának a problémáit is magába foglalja. Erre a másik problémakörre majd azután térünk visz- sza, amint megpróbáltuk kinyomozni Mészöly művében a felvázolt elemeket és szándékokat. 2. A tárgyak vonzásában. Annak ellenére, hogy a Pontos történetek, útközben újabb kísérletet jelent Mészöly munkásságában, a kötet mégsem esik kívül az író előző műveinek erővonalán. Az atléta halála című regényben, valamint a Jelentés öt egérről novelláskötet egyes történeteiben újból és újból feltűnnek a tárgyakkal való vesződés mozzanatai. „Akik érezték már, milyen szjinxszerűen súlyosodňak meg a tárgyak, amelyekről tudjuk, hogy a maguk
