Irodalmi Szemle, 1971

1971/9 - FIGYELŐ - Mészáros László: Pontos és meztelen valóság (Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben)

megszokott módián többé nem mozdítják el őket, azok bizonyára megértenek" (Az atléta halála). Ha az előbb említett két kötet és a „pontos történetek“ közé nem ékelődne oda a Saulus, akkor szinte azt hihetnénk, hogy ezekben a történetekben Mészöly közvetlenül az előzőleg megsejtett és felvillantott lehetőségeket valósítja meg. A Saulus olyan „kitérő“ volt, amelyben Mészöly ritka szuggesztivitással egy lélek vergődésére koncentrálta minden figyelmét. Ennek a regénynek nemcsak a művészi (tartalmi) valósága izgalmas, hanem az írói (formai) valósága is. Az atléta halálában mintegy „ars prozaica“- ként ezeket olvashatjuk: „Amit szerettem volna — a pusza tényeket leírni, a tárgyakat, az ismétlődéseket, olyan apróságokat, melyeket csak az érezhet fontosnak, aki megtanulta gyűlölni a képzeletet, mert tudja, hogy azzal kezdődik az igazi felejtés." A Saulus művészi hitelét azonban mindenképpen a fantázia biztosította, hisz a híres pálfordu- lás története sehol sem lelhető fel ilyen részletesen. A Saulus szinte hiteles dokumentum.

A képzelet dokumentuma után Mészöly visszakanyarodik a puszta tények világához. Talán azért, mert meglepte őt, hogy a Saulus milyen egyértelmű — bár ellentétes — értelmezésekre adott lehetőséget. Holott Mészöly több helyen is hangsúlyozza, hogy nincs szándékában kerek magyarázatokat erőszakolni a történetekre. Mert nincsenek kerek történetek, magyarázatok. Csak a tárgyak világa egyértelmű. Mindezek ellenére Mészöly mégsem tud szabadulni a tárgyak vonzásából. „Legszívesebben nem is magunkról írnék, hanem tárgyakról, tájakról, de olyan aprólékosan, ahogy ma is bennem élnek" (Az atléta halála). Végeredményben, persze, a tárgyak és tájak világa sem egészen egyértelmű, mert változik. Ha nem az ember, akkor a természet változtat. A kerek magyarázatok helyett tehát a pontos leírás marad az egyetlen lehetőség.

3. A hős az olvasó. A kötet címe pontos. A két lábon járó felvevőgép egy középkorú nő, aki Erdélyben jár rokoni látogatáson, majd valahol vidéken tart előadást nevelési problémákról. Az előadás pontos címe és tulajdonképpeni témája nem derül ki — mint ahogyan annyi minden csak felvillan ebben a

könyvben. Az utazó kamera csak fényképez: „Kimegyek, bámészkodom. A tér változatlanul kihált. A kutyát se látom. A templom, mint a levelezőlapokon, giccsesen rajzolódik az égre, mellette plébánia épület vagy valami hasonló, nagy platánfa, néhány hangsúlyos levéllel. Aztán a színes szobor. A balkonról lelátok a bejárat fölötti neon-beren- dezésre. Kavicsos, keskeny tető, tele különböző csövekkel, drótokkal, fémdobozokkal. Az egész nyitott, nincs semmivel befedve. Pontos és meztelen kuszaság. A lenti erős fényből ide csak színes félárnyék jut fel. Az egyik doboz halkan dong, a drótok között citromhéj, papírzacskó. Visszamegyek a szobába. Körül se nézek nagyon, lefekszem." Tárgyak, tájak, arcok és történetek villannak fel gyors egymásutánban. A kamera bolyong. A hős az olvasó.

Mivel a felvevőgépnek nincs határozott célja, a filmnek nincs határozott, egyetlen, egyértelmű értelme, jelentősége. A könyv bárhol felnyitható. Az utazás csak ürügy, amely biztosítja a felvevőgép számára a mozgást, a helyváltoztatást. Az utazásban nem vagyunk érdekelve, nem veszünk részt ebben a valóságban, csak látjuk. Az elrohanó világból (valóságból) csak néhány mozzanat, néhány történet (mint például a bevizelő menyasszony esete) marad meg bennünk. A film utolsó kockája: „Egy sörösüveg gurul íde-oda a sarokban, a címkéje levált."

Ez az ide-oda guruló sörösüveg többértelmű jelkép lehet. Dinamizmusával kifejezheti, hogy vége van ennek a vég nélküli történetnek. A folytatás ugyanez lenne: ide-oda. A születéstől a halálig minden élethelyzet felvillant a kötetben. A kiszolgáltatott sörösüveg ugyanakkor a kiszolgáltatott, ide-oda dobott embert is jelentheti: életünk vonatán címkénk lekopik, leválik, ide-oda verődünk egy piszkos sarokban. A sörösüveg ezenkívül jelenthet sörösüveget is. Egy tehetetlen sörösüveget, melyet ide-oda gurít a döcögő vonat. A sörösüveg egyszerűen egy tárgy, amelyen megakad a szemünk.

A tárgyakon megakadó emberi szem azonban önkéntelenül méri fel a tárgyak valóságát. Az ide-oda guruló sörösüveget csak látjuk — de másra gondolunk.

4. Emberi valóságok. Ha visszaforgat