Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csukás István: Az Apostol első szlovák fordítása
Csukás István Az apostol első szlovák fordítójaként Emil Boleslav Lukáčot tartja számon a magyar és a szlovák irodalomtudomány. A költemény, amely 1951-ben a fordító tanulmányával együtt, önálló kötetben jelent meg Pozsonyban, valóban első Ízben jutott el a szlovák olvasóközönséghez, és fordulópontot jelzett a szlovák Petőfi-szemléletben. Az évtizedek óta mesterségesen visszafojtott érdeklődés feloldódása mindenekelőtt a forradalom nagy költőjének szólt, s a csehszlovák népi hatalom megszilárdulásából táplálkozott. Ezért — és a tolmácsolás művészi teljesítménye miatt is — mind a hazai, mind pedig a szlovák kritika méltán részesítette elismerő fogadtatásban Lukáč kitűnő munkáját. De van Az apostolnak a Lukáčénál jóval korábbi szlovák változata is, amely azonban megrekedt a gondos kézirati másolatnál. Kinyomtatására már nem került sor, ezért csak kevesen tudhatnak létezéséről. Fordítója a múlt század 90-es éveiben működő Petőfi-közvetítők egyike, Podhradský Emil, akinek 1893-ban önálló Petőfi-kötete jelent meg. Podhradský kéziratos anyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. A fekete, kemény borítólappal ellátott, teljes ívnagyságú irodapapírra másolt kézirat több mint 300 lap terjedelmű. A borítót követő első lapon két nyelvű címe olvasható: Petőfi tót nyelven. Podhradský Emil fordítása; illetve: Výber z básní Alexandra Petőfiho. Preložil Emil Podhradský. A kötet 220 verset foglal magába, az 1893-as kiadás anyagát és az újabb, még meg nem jelent fordításokat, szám szerint 123-at, a címek alfabetikus sorrendjében. Az 1893-as füzetben Podhradský — a saját fordításain kívül — néhány olyan Petőfi-verset is közölt, melyeket mások (pl. K. Banšell) fordítottak. Ezeket új gyűjteményébe nem másolta át. A kéziratos kötetet 1922-ben adta át a Petőfi-ház ereklyegyűjteménye számára az akkor már nyugdíjban élő, 67 éves Podhradský. Egy híján tehát 30 év telt el az annak idején általában kedvezően fogadott fordítások megjelenése óta. Közben Podhradský búcsút mondott a szépirodalmi tevékenységnek, gyakorlati pályán működött, erdészeti szakmunkákat írt, s szakfolyóiratot szerkesztett. A műfordításhoz csak élete vége felé, a nyugdíjas években tért vissza, részben ifjúkori kedvteléseinek vonzása alatt, de feltehetően nehéz anyagi helyzetének kényszerítő hatására is. A két életszakasz termése a fordító szemléletének bizonyos változásairól árulkodik. Az 1893-as kiadvány versválogatása mellőzi a forradalmi hangú költeményeket, különösen a szabadságharc eseményeihez kapcsolódó alkotásokat. Petőfi politikai költészetének csak a feudalizmust bíráló darabjait mutatja be és egy-két, a szabadságeszmét általában dicsőítő művet (A nép, A kutyák dala, A farkasok dala, A rab). A fordító így igazodott a századvégi magyar liberalizmus Petőfi-felfogásához, s még inkább a szlovák polgári nacionalizmus érzékenységéhez. Úgy vélte, árt a nemzetiségi béke ügyének, ha a 48-as idők ellentéteire emlékeztető költeményeket is felveszi a válogatásba. Engedményeket tett a vallásos neveltetésű, konzervatív szlovák polgár ízlésének is azzal, hogy óvatos kézzel nyúlt Petőfi szerelmi lírájához. (Az 1893-as kötet részletes elemzése: Petőfi és a szlovákok. Különlenyomat a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből, Szeged, 1966. 35—39.) Élete utolsó szakaszán azonban, az újabb fordítások idején már nem Az Apostol első szlovák fordítása és egy kiadatlan fordításkötet
