Irodalmi Szemle, 1971

1971/1 - Csukás István: Az Apostol első szlovák fordítása

kötötték meg kezét ilyen szempontok. Átfogóbb, teljesebb képet akart adni Petőfi alkotásaiból, s ezért pótolta korábbi munkája hiányosságait. A 123 új fordítás között nagy számban fordulnak elő a szerelmi líra ismert darabjai (A négy ökrös szekér, Látom kelet leggazdagabb virányit..., a Szeptember végén, a Fa leszek ha... stb.), és megszaporodtak a költő forradalmi hitvallását hirdető költemények is. Olyan versek kaptak helyet a fordítások között, mint a Háború volt, A királyokhoz s a legjelentősebb: Az apostol.

Podhradský Az apostolt régi és újabb írásainak csiszolgatása, gondos másolása közben fordította a Petőfi-centenárium előkészületi hónapjaiban. Szorgalmas közvetítő munkája betetőzésének, értékes ráadásnak szánta. E szándékáról nemcsak az tanúskodik, hogy hajlott korban, erői fogytán is vállalkozott a terjedelmes s nem kis próbatételt jelentő mű tolmácsolására, hanem az a körültekintő, lelkiismeretes, a korábbi fordítói tapasztalatokat mozgósító munka is, amellyel feladatát megoldotta. Műfordítói érzéke, tehetsége már az 1893-as kötetben is tükröződik, de Az apostol Podhradský legjobb teljesítményének tekinthető. A mű és alkotója iránti tisztelet a teljes tartalmi és formai hűségre készteti. Szó szerint igyekszik fordítani, Petőfi szövegének egyetlen sorát, egyetlen képét sem hagyja figyelmen kívül. Hűséggel alkalmazkodik a formához is, általában megőrizve az egyenetlen sorok változó szótagszámát és az eredetiben is szabadon alkalmazott jambusi lejtést. Finom tapintattal nyúl a csecsemőjét sirató anya lírai monológjához (XV. fejezet), amelynek elfulladó, rövid sorokba tördelt, fájdalmas dallamát igazi költői erővel szólaltatja meg. Podhradský fejlett stílusérzékét mutatja, hogy a romantikus hang — Petőfi által kedvelt — ellentétező nyelvi szerkesztését is észreveszi, és tehetségéhez mérten követi. Teljesítményét s egyben fordítói készségének korlátait is jól szemlélteti, ha egymás mellé állítjuk a II. rész kezdőképeit eredeti és szlovák változatban.

„Csendes kívül a nagy világ,

Csendes belül a kis szoba,

Csak néha sóhajt kinn az őszi szél, csak néha sóhajt ott benn az anya“

— olvassuk Petőfinél.

Podhradský fordításában a négy sor így hangzik:

„Vonku je tichý celý svet,

Vnútri je tichá izbička,

Niekedy vzdychne len jasenný vietor,

Len niekedy vzdychne tam dnu mat“.

Ugyanez a stílusforma már sutábban jelentkezik egy másik példában:

„Az égen csillagok valának és Az utcákon nem voltak emberek"

— mondja Petőfi a VI. részben. Podhradský szövege szerint pedig:

„Nebe posiate hviezdami,

A ulica od ľudí prázdna.“

Mint látható, a gondolat lényegében azonos, de a • megformálás erőtelen. Az ehhez hasonló jelenségek — ha nem is sűrűn — de jellemző mennyiségben mutathatók ki Az apostol terjedelmes szövegében. Nem az érzék és a lelkiismeretesség hiányzott Podhradskýból, hanem nyelvi erejéből, invenciójából nem futotta. Helyenként kifullad, hangja színtelenné, dikciója prózaivá válik. Legjellemzőbb hibái közé tartozik, hogy nem mindig leli meg azt a szlovák szót, fordulatot, amely a Petőfiéhez hasonló erővel, érzékletesen fejezné ki az adott fogalmat. Legfeltűnőbb ez a mozgást, helyváltoztatást jelölő igék esetében. (Visszaballagott helyett vrátil sa — visszatért, elillan helyett zmizne — eltűnik stb.) Itt-ott Petőfi képeinek kontúrjai is elmosódnak, mert Podhrad-