Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Duba Gyula: Újévi köszöntő helyett
Duba Gyula újévi köszöntő helyett A Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának vezetősége az Oj Szó december 3-i számában Az irodalom társadalmi küldetése címmel felhívást intézett íróinkhoz. A felhívásban a vezetőség megállapítja, hogy a közelmúlt válságos éveinek következményeképpen irodalmi életünkben megtorpanás észlelhető, ezért fokozottabb alkotómunkára szólítja fel íróinkat. A CSKP megalakítása 50. évfordulójának kapcsán szó van a felhívásban az író társadalmi küldetéséről is. Szekciónk vezetősége — hivatkozva arra a történelmi igazságra, hogy a szlovákiai magyar írók legjobbjai mindig is a párttal tartottak, magukévá tették a marxizmus tanításait, vagy legalábbis rokonszenveztek velük — felszólítja íróinkat, hogy e nehéz és vajúdó napokban is tartsanak a párttal. Mit várunk íróinktól konkrétan? Idézem! „Az íróktól nem formális megnyilatkozásokat várunk, inkább azt várjuk tőlük, hogy alkotásaikban, versben és prózában magas művészi színvonalon fejezzék ki mai életünk igazságát. Hiszen az író helyett mindig a mű beszél. Ilyen értelmű elkötelezettséget várunk az írótól, mert a művészi alkotás hiánya az igazság, az erkölcs és a szépség hiányát jelzi. Meg vagyunk győződve arról, hogy a súlyos válságok után elkövetkezett az alkotás és a művészi aktivitás ideje.“ Az író helyett mindig a mű beszél! Olyan igazság ez, amelyről gyakran megfeledkezünk. Esetenként íróink még ma is „műfajukon“ kívül akarják önmagukat megvalósítani, s az írás helyett puszta hivatástudatukat és felelősségérzetüket deklarálják, s tényleges vagy vélt igazságokat hangoztatnak. Nem tagadjuk az ilyen megnyilvánulások esetleges szükségességét, és jelentőségét, mégis azon a véleményen vagyunk, hogy — az irodalom lényegéből eredően — az író-alkotó felelősségérzetét elsősorban írói munkával bizonyíthatja, társadalmi kötelezettségeit Igazában csak művekkel róhatja le. A felhívás szavai teljes mértékben igazak: „A művészi alkotás hiánya az igazság, az erkölcs és a szépség hiányát jelzi.“ A szocialista író — világnézetéből eredően — közéleti személyiség is. Ez természetes. De ne felejtsük el, hogy a közéletben is íróként szerepel, és társadalmi problémákat érintő szavai igazát műveinek értéke és hitele támasztja alá. Az író alkotómunka híján vagy az ilyen munka mellőzésével légüres térben mozog és beszél. Önmaga létét kérdőjelezi meg. Társadalmunk — s a párt — írásokat, esztétikai értékeket és új írói eredményeket vár tőlünk. Korunk nehéz, de nem igaztalan, és nem erkölcsi szépségek híján való: az élet teljessége minden korban tartalmazza a humánum és erkölcs igényét és lehetőségeit. Társadalmunkban — ezt felelősen állítjuk! — az írói alkotás lehetőségei adottak. Túlléptünk a sematikus irodalmi szemléleten, és egy teljesebb, igazabb szocialista irodalomeszmény felé törjük az utat. Az útkeresés mozzanata, a formai kísérletezés nem idegen számunkra, és elfogadunk minden becsületes szándékú irodalmi terméket, amely a humánum jegyében fogant, s a szocialista emberről a szocialista emberhez és mindazokhoz szól, akik egy jobb holnap megvalósításának az ügyéért kötelezték ei magukat. Duba Gyula
