Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Szitási Ferenc: Két vers
Szitási Ferenc haragom haragja l. A tájat, mint egy korsót, telezuhogja az ág. 2. Haragom haragja, árkaim árka, almáim kertjében magok koporsója: kívülről van a világ homlokom mögé zárva. 3. Üvegsk csöndje köveim ökle, görögjetek, gőggel hömpölyögve, virásitorkú rétek, nyíjatok, harmatcseppek guruljatok árván: fészeküres tenyeremben a táj már. A és B Hátamon táncol a zápor a táj csúnya is szép is amilyennek kikiáltom A fák szemembe lógnak gyökereik zúgnak bennem hogyha folyónak néznek folyónak kell lennem Ha széllé vadítnak kinő a szárnyam lombjukba puha fészket ksll kitalálnom Ha napnak nevelnek tó lesz a homlokom s kivirágzók éjjel a forró homokon Lóránt János: Ketten
/
