Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csanda Sándor: Balassi Bálint versformái
Balassi költészetében egyedülálló versformája van a 26. költeménynek, amelyet egy román népdal nótájára irt. Gáldi László vágáns jellegűnek tartja az itt említett román népdal ritmusát (8—6). A sorfelező a vers minden sorát egy nyolcas és egy hatos félsorra osztja: Mint sík mezőn csak egy szál fa / egyedül úgy élek Szerelem tüzes lángjától / szívemben én égek. Hármas rímű tizenkilences A Lucretia nótájára írt 19-esekben joggal látják már régtől fogva a Balassi-strófa elődjét, mert számos sorukban már megvanak a belső rímek. Ilyenek a 3., 23., 29. és 35. számú költemények. A Csák Borbála nevére írt, 3. versből idézzük a harmadik strófát: Azért én szerelmem / és gyönyörűségem / mért hagyál el engemet? 6a6a7b Hogy vigasztaltatnám / én nagy bánátimban / látván szép személyedet? 6c6c7b Ö te fényes napom, / mire nem terjeszted / én jelém is fényedet? 6x6x7b A 35. számú már sokkal tökéletesebb ritmusú, de a hosszú sorokat nem csupán belső rímekkel, hanem nyelvi szólamokkal tagolja, három részre. A rövidebb sorokon belül pedig már jól érezhetők az ütemek. Harmadik strófáját idézzük, ennek versképlete már megfelel a Balassi-ströfának. Immár ő / érette / / egyebek / szerelme / / nálam mind / semmié lőtt, 6a6a7b Mert szeme / nyilával, / / nagy igazlságával / / mint célt engem / már meglőtt 6c6c7b Bévett szerel/miben, / / kivel mintha / engem / / ű ugyan / idvözítött. 6d6d7b Balassi-versszak A Balassi-strófa a költőnek 35 versében található meg, először a 41. számú költeményben. Legnépszerűbb és legcsiszoltabb versformája volt. Amint a hármas rímű tizenkilencesekkel kapcsolatban már említettük, ez a versforma először a „Lucretia éneke nótájára“ írt költeményekben jelentkezik, később pedig a „Csak búbánat nótájára“. A Csak búbánat kezdetű Balassi ifjúkori verse, s valószínűleg ő fordította az Eurialus és Lucretia széphistóriát is, tehát e jellegzetes strófa megteremtésében a költő saját régebbi költészetére támaszkodik. Érettebb költészetében ez a forma többször fordult elő, mint valamennyi más strófa együttvéve. Példaként idézzünk a 84. számúból: Páros rímü tizennégyes Mely keserven kiált 6a fülemile fiát 6a hogyha elszedi pásztor, 7b röpes idestova, 6c kesereg csattogva 6c bánattal szegény akkor 7b oly keservesképpen 6d Celia s oly szépen 6d sírt öccse halálakor 7b Amint látjuk, a strófa egyben egész periódus és körmondat. Rímei választékosak, ritmusa könnyen pergő, csiszolt. Figyelmet érdemel, hogy a 3. sor gyakran ritmikusan összetett három szóból áll: „hogyha elszedi pásztor“; „bánattal szegény akkor"; „szívem, szerelmem, lelkem“ stb. Többen rámutattak már a versforma külföldi rokonságára. Túróczi Trostler József megállapította, hogy abból a hatsoros nyugat-európai strófatípusból fejlődött ki, amelyet például Gacopore da Todi latin versei képviselnek. Ez a forma a középkorban virágzott, és kilencsorossá bővült; a XVI. század második felében egy csehországi né-
