Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csanda Sándor: Balassi Bálint versformái
Négyes rímű tizenegyes Csak egyetlen versében használt a költő tizenegy szótagú sorokat, a Szentháromság első személyéhez írt kezdetleges himnuszkölteményben. A Fiúistenhez és a Szentlélek- hez írt himnuszok verselése sokkal szebb, ezeket valószínűleg később írta, s azután egy közös címmel egybekapcsolta. (Hasonló, később összekapcsoló, tudatos költői szándék nyomait észrevehetjük a Julia-cikluson is.) A sorokat nem felezi, a sorok feltehető ütemezését az első versszakon mutatjuk be: Az Szenthárom/súgnak első / személye, 4-4-3 Atyaisten / dicsőséges / felsége, 4-4-3 Mind ez széles / világnak / teremtője, 4-3-4 Tekints reám, / ilyen veszett 1 szegényre! 4-4-3 Négyes rímű tizenötös és tizenhármas Olasz nótára, Krusith Ilonához írta a költő kilencedik, néhol szabálytalan sorú költeményét: a tizenötösökkel tizennégy esek és tizenhármasok váltakoznak. Feltűnő, hogy az olasz dallamra írt költeményeiben gyakoriak az ilyen eltérő sorok, amit valószínűleg az éneklés módja tett lehetővé. Ritmusa szabálytalan, nehezen ütemezhető. Első versszakát idézzük: Keserítette sok bú és bánat az én szivemet, Kiben régoltátul fogva viselem életemet, Nem tudok már mit tenni, hova fogjam fejemet, Mert sok nyavolya után új kín gyötör most engemet. Négyes rímű nyolcas Eckhardt Sándor ezeket páros rímű tizenhat szótagos strófákban közli: 12., 25., 42., 46. és 91. számú költemények. Az első hovát virágének nótájára készült, a harmadik román, a második és a negyedik pedig török nótajelzésű. Az utolsónak nincs nótajelzése, s erről Vargyas Lajos ezt állítja: „eléggé következetesen 5-3 [vagy 3-5) tagolású, s világosan jambusmintát követ igen magyaros, »gagliarda«-szerű megoldásban.“ fMagyar vers — magyar nyelv. 86. o.) Az elsőről viszont Vujicsics D. Sztoján azt állapítja meg, hogy olyan horvát versformát követ, amelyben háromütemű nyolcasok vannak, de Balassi ezt a tagolást nem tudja következetesen érvényesíteni, s kétütemű nyolcasokkal vegyíti. „Kétségtelen, hogy a versre a mozgalmasabb, élénkebb háromütemű sorok a jellemzőek..." (Balassi Bálint délszláv versformái. Fk. 1961. 121.) A délszláv formát valóban nem a kétütemű nyolcasok, hanem a háromütemű sorok tükrözik, mint például a harmadik strófában: Gyakran / egymásra / tekintnek, Kiről / kitetszik / szerelmek, Egymáshoz / váló / jó kedvek; Hasonlók / mindketten ( szépek. A magunk részéről ehhez még azt tennénk hozzá, hogy valószínűleg nem csupán az idegen, ismeretlen ritmus utánzása teszi bizonytalanná, váltakozóvá Balassi verselését — ahogy Vujicsics véli — hanem ifjúkori költeményeiben általában megvan ez a jelenség, szabályos, kiforrott ütemezést csak későbbi verseiben találunk. A hármas tagolású nyolcas a magyar fülnek ma már szokatlan, de ha elfogadjuk Vujicsics valószínűnek látszó feltevését, akkor a költő első török versfordítása: „Minap / mulatni / mentemben / jőve J egy kegyes / előmben“ és a román nótajelzésű: „Régi / szerelmem / nagy tüze / hamuvá / vált vala 1 szinte" is részben ütemezhetőnek látszik. Vargyas ezeket teljesen tagolatlanoknak tartja (i. m. 87.) A másik török nótára írt költemény viszont szabályos felező nyolcas, Balassinak egyik legpontosabban ütemezett verse: 4-4. Ez világ sem / kell már nekem Nálad nélkül, / szép szerelmem Ki állasz most / én mellettem, egészséggel, / édes lelkem.
