Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - FIGYELŐ - Pongó István: A szimbolikus cselekvés

A szimbolikus cselekvés

fKenneth Burke: Dichtung als symbolische Handlung. Eine Theorie der Literatúr, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main.)

Kenneth Burke a new criticism egyik legjelentősebb képviselője. Ez a poétikai irányzat, bár vonzódik a misztikához, és mesterkélt, egyetemes válaszokat keres, általában véve haladó. A költői alkotás létrejöttének nemcsak belső, hanem külső társadalmi vetületét is kutatja. Bürke is megpróbálja az irodalom funkcióját és jelentőségét új oldaláról megvilágítani, felhasználva az antropológia, a szociológia, a pszichoanalízis és a lingvisztikái ismereteit. Megpróbálja valamiképp a marxizmust a freudizmussal összekapcsolni. Szerinte a marxizmus és a freudizmus ugyanazt vizsgálja, csak éppen más szempontok szerint. Ez vitatható álláspont ugyan, de figyelmet érdemel, annál is inkább, mert a szerző a mai Amerika egyik legjelentősebb esszéistája.

A „new criticism“-nek az az irányzata, amelybe Bürke is tartozik, a költői alkotást „a szituációban létrejött kifejezésnek" tekinti (vö. Ungvári Tamás: Poétika, Gondolat, Budapest 1967, 108—111. old.). Felfogása értelmében a költészet cselekvés is, vagyis a költészet más lelki megnyilvánulásokhoz hasonlóan szimbolikus cselekvésnek tekinthető. A szimbolikus cselekvés egy bizonyos belső állapot, feszültség, kényszer levezetése (dancing of an attitude). A pszichoszomatikus gyógyászat kimutatta, hogy egy olyan reális valami, mint a fizikai fájdalom, a „test szimbolikus cselekvése“. A test ugyanis egy bizonyos pszichikai állapotot manifesztál vagy „táncol“, mivel a test mirigy- és idegtevékenysége a pszichikai folyamatok hatására megváltozik. Vegyünk példának egy külsőleg bátornak, szenvtelennek látszó férfit, akinek a fogorvoshoz kellett mennie. Bár a félelem nem látszott rajta, amint az orvos megvizsgálta, rögtön rájött, hogy a férfi fél, mert a nyála sűrű és ragadós volt. A fogorvos tapasztalatból tudta, hogy amelyik páciensnek a nyála sűrű és ragadós, az erősebben érzi a félelmet.

Bürke megkülönböztet reális és szimbolikus cselekvéseket. Bár a két cselekvéstípus között nincs semmilyen átmeneti zóna, a köztük levő különbség néhány extrém példával megvilágítható. Alapjában véve más, ha valaki házat épít, vagy verset ír a házépítésről; nem ugyanaz házasságot kötni, a házasságban gyermeket nemzeni, mint verset írni a házasságról és a gyermekről. Ha valaki verset ír a házépítésről, még nem vesz részt a házépítés műveletében. Cselekvése szimbolikus értelmű.

Az író egy adott társadalom tagja. Ez a társadalom ellentmondásokkal teljes, amelyek ellen az író föllép. Másrészt egyéni, személyes (privát) érdekei ellentétbe kerülnek ennek a társadalomnak az érdekeivel. Konfliktusra kerül sor közte és a társadalom között. Bürke szerint a harc szimbolikus, mivel úgy lép fel a környező világ ellen, hogy „a papírt betűkkel írja tele". Ha fegyvert fogna, vagy politikai téren harcolna ellene, cselekvése reális lenne. A mű tehát az egyén és a társadalom konfliktusából születik. Művét az író elsősorban saját problémáiból, érdekéből írja. Persze, egy mű születésében sok más „érdek“ is közrejátszik. Az írói alkotást nem szabad csupán az alkotó magánproblémáinak szimbólumaként felfognunk, hanem tüzetesebben meg kell vizsgálni a művek alkotásának körülményeit.

Megvizsgálva számos életművet rájövünk, hogy az író nem véletlenül választja „szerepelt“. Az író azonosul hőseivel, legalábbis a hősök némelyikével. A hősökön keresztül maga az alkotó szól az olvasóhoz, azáltal, hogy megalkotja a szereplőket, s azokat saját énjének tulajdonságaival ruházza fel; így az író tulajdonképpen önmagát „adja“. „Statisztikailag“ bizonyos törvényszerűségeket lehet felfedezni, és meg lehet határozni, mennyire szimbolikus a szerzői „szerep“.

Minden szerző művében számos implicit hasonlóság (equation) található. A szerző asszociációs komplexumokat használ (as- sociational clusters). Műve elemzésekor kiderül, mi tartozik a komplexumokba, milyen aktusok, képek, jellemek és helyzetek felelnek meg az író elképzelésének a hősiességről, a bűntettről, a vigaszról, a kétségbeesésről stb.

Bürke állításai alátámasztásául Samuel Taylor Colerldge-nek (1772—1832), az angol „tavi iskola“ egyik képviselőjének egyik művét, a The Rime of the Ancient Mariner-t hozza fel. A költemény strukturális elemzésével kimutatja, mi a privát