Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Egy irodalmi pályázat sorsa
a magyar nacionalistákkal is, akik csak az Alföld magyarságát tartják a nemzet igazi alapelemének. Tárgykörében igen széles skálájú ez a könyv. Meglepő, hogy az irodalomtörténész Várkonyi mennyire alaposan tanulmányozta nemcsak a Dunántúl históriáját, hanem földrajzát, meteorológiáját, állat- és növénytanát is. Remekbe sikerültek a művelődés- történeti részletek. Nem állhatjuk meg, hogy ne idézzünk megint, legalább egy mondatot, ahol a szerző a Dunántúl falusi román templomtípusát jellemzi: „A szelíd, kerekded dombok alatt hozzájuk illő zömökséggel és nyugalommal ül a talapzatán, biztonságot és megnyugvást terjesztve maga körül; tornyát nem nyújtja hivalkodóan magasabbra a domboknál, de vigyáz, méltósággal őrzi szerepét, mint a falu öregje, s szinte a szárnyai alá gyűjti a házikókat." A népi írók világa és a Dunántúl világa mellett azonban Várkonyit ekkor — és azóta állandóan — az emberiség nagy problémái is foglalkoztatják. 1940-ben jelent meg híres, sok vitát felkavaró könyve, a Szíriát oszlopai. Az emberiség legrégibb kultúrájának képét rajzolta itt meg, mitológiai, antropológiai, történeti adatok bőséges felhasználásával. Hatalmas koncepció, óriási anyagismeret, nagy perspektívák! Örömmel regisztráljuk, hogy a közeli hónapokban, a budapesti Magvető kiadónál megjelenik a könyv új változata, a régi kiadáshoz viszonyítva dupla terjedelemben, korszerű anyaggal, az első kiadás hibáinak helyreigazításával. A magyar művelődéstörténetnek nagy teljesítménye lesz ez a mű! Tudjuk, hogy ezzel a néhány sorral nem rajzolhattuk meg Várkonyi Nándor szellemi arcképét. Szólni kellene még Petőfi-kutatásairói (sikerült neki, egy régi daguerrotyp alapján „Petőfi arcát“ rekonstruálni), szólni arról, hogy néhány évvel ezelőtt, egy érettségi találkozó alkalmával, megint fölkereste ifjúságának városát, Nyitrát, ahol sok szeretettel fogadták. Most, 1971-ben hetvenöt éves, de még mindig fáradhatatlan lendülettel dolgozik. A pécsi Jelenkor gyakran közli Kaleidoszkóp címmel Várkonyi írásait: Apollinaire költészetéről éppúgy érdekes dolgokat tud mondani, mint a barokk festészet nagyjairól, és sok más fontos irodalmi, művészeti, kulturális témákról. Kívánunk neki még hosszú életet, eredményekben és produkcióban gazdag esztendőket! 1938 februárjában a következő pályázati felhívás jelent meg a szlovákiai magyar lapokban: „Pályadíj dráma vagy vígjáték jutalmazására. A Színpártoló Egyesület és ennek ügyvezető elnöke, dr. Weiser Ernő, a Podkarpatská-Rusi Színházi Szövetkezet, továbbá Földes Dezső és Sereghy Andor, nyugat- és keletszlovenszkói magyar színházak igazgatói egyenkénti 1000 Kč adományából 5000, azaz ötezer Kő összegű pályadíj van kitűzve egy magyar nyelven írt dráma vagy vígjáték jutalmazására. A pályázaton csakis Csehszlovákiában élő író vehet részt.. "1 Irodalmunk húszéves korszakának ez a pályázata — minden valószínűség szerint utolsó pályázata — megérdemli a megkülönböztetett figyelmet. Egyrészt azért, mert ez a pályázat az előzőek eredményeinél, illetve eredménytelenségénél többel kecsegtetett: a színházak tájékán észlelhető nagyobb pezsgés, a műsorban itt-ott felcsillanó nagyobb értékek legalábbis erre utaltak. Az előző drámapályázatok nem mozgatták meg írótársadalmunkat, 1933 januárjában a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egylet színdarabpályázatára például mindössze tíz pályamű érkezett, de a kitűzött pályadíjat egyik darab sem nyerte el.2 1938-ban mindenesetre nagyobb visszhangra és magasabb művészi színvonalat megütő pályaművekre lehetett számítani. Figyelemreméltó a be1 Kassai Ojság 1938. II. 27/48 2 Magyar írás 1933/1 és 1934/IV Kováts Miklós egy irodalmi pályázat sorsa
