Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Mikola Anikó: Gondolatok a Guatemalai legendákról
Mikola Anikó gondolatok a Guatemalai legendákról Megdöbbentem, mikor a fordítással végezvén, a Guatemalai legendák elejére lapoztam, hogy még egyszer megnézzem Asturias keze írását: az ajánlás dátuma 1968. november. Tehát három évet dolgoztam a két könnyebbnek vélt legenda fordításán, jobban mondva három évig gyötrődtem, tépelődtem szinte megoldhatatlan fordítási problémák felett, amelyekre sem az egyetlen, hazánkban tanuló guatemalai diák, sem spanyolul tudó ismerőseim, sem a tucatjával elolvasott, Guatemalával foglalkozó könyvek, útirajzok, lexikonok és más utaló adatok nem tudtak választ adni. S talán újabb évek teltek volna el eredménytelen várakozással és reménykedéssel, ha az utolsó pillanatban nem érkezik meg dr. Kulin Katalinnak, a Budapesti Eövös Loránd Tudományegyetem hispanistájának segítsége, akinek ez úton szeretnék köszönetét mondani, amiért hozzájárult, hogy a sok-sok munka nem volt hiábavaló, s végre majdnem nyugodt lelkiismerettel adhatom közre a két legenda fordítását. Hogy az olvasónak legyen némi fogalma hároméves munkám lenyűgözően szép, s mégis olykor megoldhatatlan buktatóiról, s egyben magyarázattal szolgáljak a szövegben előforduló idegen, lefordíthatatlan szavak eredetére vonatkozólag, kérem, engedélyezzen egypár bekezdésnyi bevezetőt. Astúriast, a Nobej-díjas guatemalai írót, azt hiszem, nem kell különösebben bemutatnom, hiszen könyvei közül az Elnök úr, az Az a félvér nőszemély, a Kincses úrfi s még néhány magyar fordításban is megjelent. A Guatemalai legendák első kiadása 1930-ban jött ki Madridban, s utána egymást követik a különböző nyelvű kiadások, időrend szerint: Párizs, 1931; Drezda, 1933; Buenos Aires, 1948; Lima, 1959; San Salvador, 1960. Az író a könyv kísérőlevelében mint legelső és legkedvesebb munkáját ajánlja figyelmembe a kötetecskét — amelyet annak idején édesanyjának dedikált ezekkel a szavakkal: „Anyámnak, aki mesélt nekem" — és előrejelzi, hogy a fordítás nehéz lesz, sok munkát és lelkesedést követel majd, végül sok sikert kíván a legendák fordításához és az Irodalmi „Zsemlében" való megjelentetésükhöz. Most pedig vegyük sorra a magyarázatra szoruló idegen szavakat és vonatkozásaikat. A Vulkán legendája egyike Guatemala mitikus, helyi jellegű legendáinak, amelyeknek alapmotívuma az ősi indián mítosz földi szellemeinek harca a spanyol hódítók vallásának isteni eredetű szellemeivel. A Fák Földjén, ebben a stilizált édenkertben megjelennek az első szellememberek, amelyek közül „hárman a széllel jöttek, és hármat a víz hozott“, s amelyek közül csak egyetlen egy éli túl a Vulkán kitörésének kataszrófáját, az, amelyik a szimbolikus értelmű „Nido", azaz Fészek nevet viseli, s aki az elemek megnyugvása után a lecsendesült földön valóságos emberré válik, és „fészket rak", nemzetséget alapít, a jelkép utasítását követve. A Fák Földjének állatvilágában olyan állatok is előfordulnak, amelyekkel nem tud mit kezdeni a fordító, de néha még a született dél-amerikai sem, mert egyrészt olyan állatokról van szó, amelyek csak Guatemalában és környékén találhatók, tehát az európai számára még terminológiailag is ismeretlenek, mint például a pizote, micoleo-
